Szájbertér

Benne vagy és posztolod,

Észre sem veszed, hogy elnyel a dolog.

Álarc mögé bújva várod, hogy valaki rád találjon.

Nem vagy más, csak egy szájberrab,

akit álmában is elragad.

Valós térbe beleszédülsz,

a lélek már elévült.

Kilépni  belőle nincsen akarat,

hiába döntenéd le a falakat.

Profilod hibátlan, tökéletes darab,

a fájdalmad mégis elbújtatva marad.

A való világ halad, te megrekedsz benne,

nem baj, csak sok fészbúkbarát lenne.

Az őszinteség nem divat, mindent lajkolsz sorba,

Így legalább nem vagy kegyetlenül durva.

Ha egyszer felébredsz-e rémes álomból,

Megtalálod társad a való világból.