In natalem meum 

30 éves lettem én

nem meglepetés e verselés

csupán öröm-

ködöm

nem lettem más, mint oktató 

nebulókat biztató 

tantó- 

néni 

meglehet, lehettem volna firkász 

aki hasábokra irkál 

celeb- 

gyerek 

de nem lettem más, csak 

verseket álmodó amatőr

rém- 

faragó 

30 éves lettem én 

nem meglepetés e verselés 

csupán ökör- 

ködöm

 Majdnem haiku

I.

csak ülök némán és arra gondolok, 

hogy az élet kereke

néha visszafelé forog

II.

az üresség kettészakít

és hallom, ahogy suhog a lég

csupán két gramm a lét

Kedvesemnek

(... a fiúnak, aki napot rajzolt az égre)

Az élet húrjait pengetem,

s te vagy a pengető kezem.

Nem is sejtettem,

hogy Te vagy az, aki napot rajzol az égre.

Kérlek, ne haragudj érte!

Együtt indultunk az útra,

csak mi ketten vagyunk a múltban.

Ha valaki el is takarta a napot,

csalódnia kellett, mert én Veled vagyok!

Hozzád vagyok hű, Kedves,

a világ velünk lehet csak teljes.

Boldog vagyok, hogy te rajzolod nekem a napot,

s a mindennapjaimat bearanyozod!

Az éhezők viadala

(The Hunger Games)

Rémisztő jövőképet vetít elénk ez a jövőben játszódó történet, amely félő, hogy nem is olyan távoli, hiszen a benne megjelenő elemek már bizonyos fokig most is élnek. A Panem birodalom lakói képezik a társadalom magját, a felső tízezret, akik jó dolgukban azt sem tudják, hogy mit kezdjenek magukkal és a fölöslegesen felhalmozott pénzükkel. Ez a magártásforma megjelenik az öltözködésükben, szórakozási  szokásaikban is. A történelem során rég elfelejtett divat újra trendi, s ebben az extravagáns maskarákban pompázva teszik magukat különlegessé s egyben nevetségessé is. A televízióban mutatott valóságsókkal próbálja a hatalom elterelni a lakosok figyelmét a valódi problémákról, de ez ismerős számunkra is, mert ez már a jelen. Míg manapság a celebek uralják a képernyőket, addig a filmben a pártot képviselő Kapitólium egy véres valóságsóval teszi mindezt. A társadalom peremén tengődő lakosok, a körzetek munkásai, termelik meg a Panem birodalom számára a profitot, a gazdagok pedig az életükért küzdő kiválasztottak csatáján szórakoznak luxuskanapéjukon ülve. Az erkölcsileg lecsúszott gazdagok közössége emberi humánitásukat teljesen elvesztve éli mindennapjait. A diktatúra fenntartásának a leghatásosabb eszköze a körzetekben élők megfélemlítése, sanyargatása. De ez sem újdonsült találmány, hiszen a történelem során számos példát találunk rá, és sajnos egyre több kvázi demokratikus országban ennek számos jele mutatkozik. A birodalom feje Snow elnök a mindenható, ő dönt az emberek sorsáról, a lázadások erőszakos megtorlásáról, és a minden évben megrendezett éhezők viadala szereplőinek életéről is. A neve úgy vélem beszélő név Nomen est omen, az érzéketlen és fagyos lelkű diktátor - a hó ember. A tökéletes és boldog társadalom elengedhetetlen része a romantika és a szerelem. Ennek a hamis álomképnek az eszközei a 12-es körzet fiatal tinédzserei Katniss és Peeta, akik kiválasztottak lesznek, és részt vesznek az éhezők viadalán, ahol elhitetik a nézőkkel, hogy gyengéd érzelmeket táplálnak egymás iránt. A durva valóságsó részesei, ahol életükért küzdenek úgy, hogy emberek próbálnak maradni az embertelenségben. Egy zárt, mesterséges arénában küzdenek, ahol minden zugban veszély leselkedik rájuk,  mindez a külső világ szórakoztatása érdekében történik. Az elnyomott, kizsákmányolt lakosság a történelem során mindig talált magának egy hőst, aki reményt adott, akire erkölcsi viselkedése miatt föl lehetett nézni. Katniss- a fecsegő poszáta lett a reménység szimbóluma, akinek magatartásával sikerül sarokba szorítani a rendszert, s ezzel rámutatni a Birodalom sebezhetőségére. A film rámutat arra is, hogy az ismertséggel felelősség is jár, valamint arra, hogy a nagy testvér mindent lát, és semmi sem maradhat titokban. Manapság is minden lehallgatható, mindenki követhető... Már lassan nincs olyan zug az univerzumban, ahol ne lennénk lekövethetők. A film vége tartogat egy kis izgalmat, de azért sejthető, hogy előbb vagy utóbb kitör valaki az arénából, és megkísérel elindítani egy felkelést, mert ismét a történelemhez visszakanyarodva, minden totalitárius rendszer egyszer megdől, általában forradalommal, és ezzel nem mondtam semmi újat, ilyen az emberi természet, küld és bízva bízik.

Fantasztikus filmzene kíséri: