Walter Mitty titkos élete
(The Secret Life of Walter Mitty)
"Szállj szembe a veszéllyel, döntsd le a falakat, közeledj, keresd a másikat, ez az élet a LIFE értelme."
Álmok és valóság. Walter Mitty ebben a különös világban mozog, az orosz irodalomból jól ismert ''fölösleges ember" figurájára hasonlít leginkább, aki éli a fád mindennapjait, teszi a dolgát, de különösen nem hiányzik sehonnan. Látszólag. Egy ember azonban mégis "megszelídítette". A negatívokkal dolgozó Walter egy különös helyzetbe sodródik, a címlapra szánt 25-ös fotónak nyoma veszik, s ennek keresésére indul, számos kaland éri az út során, s többet megél e- pár nap alatt, mint eddigi életében összesen. Nincs film szerelmi szál nélkül. Mitty egy társkeresőre regisztrál, ahol kolléganőjét szemeli ki, mikor végre elszánja magát a bökésre, az oldal lefagy, s ez azt jelenti, az élete nem mozdul semerre, hanem továbbra is egy helyben toporog. A fotó különös rejtélye azonban közelebb hozza a szerelemhez, segít neki elindulni a kalandokkal teli úton, csak egy kis bátorításra van szüksége. Mi végre is vannak a nők a férfiak életében, ha nem arra, hogy önbizalmat öntsenek beléjük, és ne feledjük el, hogy minden sikeres férfi mögött egy biztató, sőt sokszor nagyravágyó nő áll. Ezt csak margóra :-). Walter különös figura, nemcsak azért, mert sokszor meg nem értettnek érzi magát, hanem mert ki tud szakadni a valóságból, és szuperhőssé tud válni a képzeletében. Amit nem képes megtenni a valóságban, pl. kiállni magáért, azt hatványozottan eléri az álmaiban, így képes kibírni a valóságot, a világot maga körül. Elképzeli, hogy szétveri a főnökét, mert az folyamatosan megalázza, azt is elképzeli, hogy meghódítja a szeretett nőt és azt is, hogy a szeretett nő lemond róla, ami végül egy önbizalomhiányból fakadó téves agyszülemény volt. Nem elhanyagolható a film látványvilága sem, csodálatos természeti tájakat láthatunk Grönlandtól, Izlandon keresztül a Himalájáig. A természetimádók képzeletben már ott ülnek Mitty mellett és élvezik, hogy végre nincsenek emberek között, és csak egy aprócska pontok az univerzumban. Van benne azért némi torzítás is giccsfaktor, ahogy egy filmkritikus írta, pl. a cápatámadás vagy a lávakitörés, de ez is csak azt akarja érzékeltetni, hogy fölülkerekedett önmagán, legyőzte a félelmeit, némi túlzással szemléltetve. A fénykép titka mindig egy hajszálon múlik, az utolsó pillanatban érkezik a mentőöv, amely segítségével mindig tovább tud kutatni, s amikor már a világ tetején jár- a Himalája gigantikus hegyormain, hirtelen elébe hullik a megoldás- rátalál a fotósra, aki elmondja neki, hogy a fénykép mindvégig a birtokában volt, abban a pénztárcában, amelyet ő küldött neki, s amelyet Walter dühében a szemétbe dobott. A fotós épp egy ritka fajt, a hópárducot akarja lencsevégre kapni, de végül nem teszi, mert kimond egy nagyon fontos dolgot- az igazán fontos pillanatokat nem kell megörökíteni, hanem élvezni kell. Walter nem tudja meg, hogy mi volt a fotón, hanem csak otthon derül ki, hogy a pénztárca mélyén lapuló fénykép mit is rejt. A vége happyend, beteljesülni látszik a szerelem, s az újság címlapján a 25-ös fotón nem más köszön vissza, mint Walter Mitty, amint egy fényképnegatívot böngészik. A film tanulsága számomra az, hogy szükségünk van az álmainkra, amelyben akár szuperhősök is lehetünk, s amelyből kizárhatjuk a külvilágot, továbbá sose adjuk fel a reményt, hogy valaki számára fontosak lehetünk, és nem utolsó sorban tiszteljük magunkat, a természetet és másokat. S lehet egyszer még szállóigévé válik, hogy fiacskám ne álmodozz, mint Walter Mitty! :-D
