A  Digitális bennszülött egy mondata

(kicsit döcögve)

Ugrálókötél hever egy fénykép
rég elfeledett emlékén 
lehull a színes kréta az aszfaltra
elhagyatottan gurul a focilabda
a rollernek járni támadt kedve 
de egyedül porosodik egy ketrecben 
megszólal a kis éles hang sms-ben
jelzi hogy itt az idő menni kell mert 
a haverok már ütköznek kezükben
új játékszer egymáshoz

az út virtuálisan vezet 

a végtelen térbe melybe beleszédülsz 
frissíted az életed de 
a fejedben ugyanolyan vagy 
mint régen és vágysz a beszélgetésre de 
chat és tel nélkül 
egy adag kávéval a kezedben s 
a nosztalgia íze szádban feldereng 
és felgöngyöli a sok emlékfoszlányt, arra 
gondolsz amikor még számított az őszinte szó és 
nem volt annyi képmutató aki 
arra vár hogy hamisan megdicsérjen és 
még néhány igaz szó elhangzott a közös szemtől- szembe 
alakalmával jó volt élni szabadon anyám 
kikiabált az ablakon hogy menjek be, 
mert vár már a digitális bennszülött lét 
- ez itt a valós helyzetjelentés.