Koncerthangulatban- Ákos Aréna 2014

( December 13., szombat)

Mint azt tudni lehet, az Ákos koncertekre jó előre meg kell venni a belépőket, főleg ha az ember jó helyen szeretne csápolni. Mivel egész nyáron az esküvőre készültünk, csak szeptemberben jutottunk oda, hogy jegyeket szerezzünk A jegyekért egész Salgótarjánig mentünk, mivel az egész jegyeladási rendszer úgy van megoldva, hogy a külhoni magyarok nem tudnak normális áron jegyet rendelni a neten, ugyanis a jegyáruházakon keresztül csak átutalással vehető meg, amire a bank a külföldi utalásért és a kiszállításért annyi pénzt levesz, mint maga a jegy ára. Tavaly jártunk így, így idén erről a lehetőségről lemondtunk, és magunk vettük meg a jegyeket egy IBUSZ irodában. Ennek az volt a hátulütője, hogy már csak pár ülőjegy maradt, azok is a lehető legrosszabb helyen, jó messze a színpadtól, de ekkor még bizakodtunk, hogy nem lesz az rossz, a lényeg, hogy ott leszünk és hallhatjuk Ákost élőben. Pár napra rá, hogy megvettük a jegyeket, kitették a következő koncert dátumát, ahol még bárhová lehetett volna jegyet venni, ezt kissé nehezményeztük, és nemcsak mi, hanem sokan mások is. Megvárták, míg elfogynak az úgymond olcsó jegyek (ahova én már nem is engedtem volna eladni, később indoklok), aztán meghirdették az új koncertnapot. Igazságtalannak éreztük, hogy így bánnak a rajongókkal, de továbbra is bizakodtunk, hogy jó lesz az, mégis a fő napra kaptunk jegyet, és nem kell pénteken munka után Budapestre rohanni, hanem szombaton szépen kényelmesen odaérünk. Elérkezett a koncert napja, sikeresen fölértünk Pestre, az Áréna Plaza-ban parkoltunk le, közel volt a helyszínhez, ingyenes a parkolás, aránylag biztonságos is. Egy gyors mozi következett, ebéd, nézelődés a plázában, majd kimentünk a Vörösmarty térre, és belevetettük magunkat az adventi hangulatba. Sok szép kézműves portéka, tömeg és fagy, amire az előzetes előrejelzések miatt nem számítottunk, majd egy jó vacsora egy belvárosi hangulatos étteremben, az útra egy kis faszénen sült kürtőskalács, jó forró, hogy megelégítse a kezünket, és irány a Papp László Sportaréna. Ahogy kiléptünk a metróból, egyből óriási tömeg fogadott. Mi is benyomultunk közéjük, kikészítettük a jegyeket, és vártunk. Cirka fél óra alatt motozással együtt bent voltunk a bejáratnál, ott akadt egy bibi, de nem csak nekünk, többeknek nem olvasta le a szkenner a jegyet, ezért még pár percet várakoznunk kellett, hogy leellenőrizzék a jegyet, és végre beengedjenek. A toaletteknél mondanom sem kell óriási sorok, de nincs mese, ki kell várni a sorunkat. Majd végre elfoglaltuk helyeinket, barátkoztunk  a helyzettel, hogy onnan fogjuk végignézni a koncertet, és bíztunk továbbra is a legjobbakban. Pár perc múlva kiderült, hogy rossz szektorban ülünk, ezért egy szektorral előbbre kerültünk, de nem jobb helyre, mert kissé belelógott a képbe a korlát, meg még egy- két illuminált állapotban lévő táncikáló csajszi, na de ezt elnéztük nekik, végülis nem színházba jöttek, hanem koncertre. Egy jó félórás késéssel megérkezett a zenekar, a szokásos fényűző bevezető után, pár vicces megjegyzést tett Ákos, ahogy azt tőle megszokhattuk. Közvetlenséget sugározva, lazán kezelte a több ezres rajongói tömeget. A számok elég nagy százaléka Bonanza feldolgozás volt, vagyis újrahangszerelte, mert saját bevallása szerint abban a formában nem hajlandó közönség elé vinni. Nyilván nagy fejlődésen ment keresztül, és megváltozott az igény a rajongók részéről is. Én például bevallom, hogy kevés Bonanza dalt ismerek, ezért nekem nagyrészt újdonság volt, én jobban kedvelem a már Ákos néven kiadott számokat. Mondanom sem kell, hogy a koncert látványvilága most is fényűző volt, lézershow minden színben és mennyiségben, amit, teszem hozzá, az ülő közönség külső szemlélőként élvezhetett csupán, mintha ki lettünk volna hagyva a show-ból.  Az volt az érzésem, mintha egy koncertfilmet néznék, nézem, ahogy a többiek lent buliznak. A hangzás is hagyott némi kívánnivalót, ha nem ismertem a szöveget, nem tudtam kivenni, hogy miről énekel, annyira torzítottak a hangfalak, kivéve a lassú számoknál. A férjem meg is jegyezte, ő eléggé háklis a minőségre, hogy olyan, mintha egy régi mobilból hallgatná a zenét, és volt benne valami. Ha az ember nem kevés összeget kiad egy koncertre, elvárja a jó minőségű hangzást, ha már nem látja az előadót. Mondjuk őt speciel miniatűr formában végig láttuk, meg voltak óriási kivetítők, de annak meg tv-s hatása volt. Viszont elégedett voltam a repertoárral, mert mind a 4 kedvencem elhangzott, az egyik, ami az esküvői meghívónk mottója volt a Kezemet nyújtom, aztán az Érintő, ami a gyertyatáncunk zenéje volt (akkor voltam utoljára menyasszony, asszonyként tértem vissza) a harmadik nagy kedvenc a Persze hajnal van megint... és az új albumról az Amikor szerettél. Mind a négy dalhoz személyes élmények kapcsolódnak, ezért különösen kedvesek számomra, és ezzel szerintem mindenki így van. Az érint meg a legmélyebben, amivel azonosulni tudunk. Már csak ezért sem bántam meg, hogy elmentem a koncertre. A koncert másfél órás volt, sikerült egyszer visszatapsolni, lejátszott még 3 számot, így végül 2 órás élményben lehetett részünk. A tanulság számomra az, hogy legközelebb csak olyan jegyet veszek meg, ahol a sűrűjében tombolhatok, ülve nem az igazi (kivéve a színházas koncerteket), de arra még várnom kell, mert a koncerten velem volt egy kis potyautas is a pocakomban, és jelenleg ő számomra a legfontosabb :-).