s a kicsiny poros városban, nem bírtad az
itteni csömört.
Végül örök álomba merültél,
a szerelem lett a végzeted,
de szellemed még ma is a városban jár,
s, hogy milyen voltál?
Nem tudom már...
2014. március 4., kedd
A könyvtolvaj
(The Book Thief)
... Odakint a világot összerázták egy hógömbbe, és egy Mennyország utca nevű helyen egy harmonika szívű férfi és egy viharba öltözött nő az új lányát várta.
Az ausztrál ifjúsági regényíró Markus Zusak azonos című regénye alapján készült dráma. Dráma ez a szó szoros értelemben, hiszen nem más szól hozzánk a film elején mint maga a HALÁL: Egy apró kis tény, örökké senki sem élhet. Ha eljön az időd, ne ess pánikba. S nem véletlenül ólálkodik az emberek között. A náci Németországban játszódó történetben a halál léptem- nyomon előbukkan, hogy magával ragadja az élők lelkét. De néha ő is kivételt tesz. Ilyen kivétel Liesel, a kilenc éves angyali arcú kislány, aki szülei elhurcolása és kisöccse halála után nevelőszülőkhöz kerül. A kislány a mennyország nevű utcába költözik, ahol szinte rögtön megkedveli nevelőapját Hansot, aki ráérez sebzett lelki világára, s kedvesen viszonyul a bátortalan kislányhoz. Kiderül, hogy nem tud írni és alig olvas, de a Papa segítségével a lány egyre jobban olvas, újabb és újabb szavakat tanul, a könyvek által pedig, amelyeket együtt olvasnak, kitárul számára a világ. Liselt a különös fantáziával megáldott kislányt más is észreveszi, egy Rudy Steiner nevű korabeli fiúcska, aki szókimondó és óvó viselkedésével a barátságába fogadja, s egy bájos, ártatlan gyermekszerelem bontakozik ki közöttük, ahol a bizalom a legfőbb jelszó. A mind inkább előretörő náci gyűlölet megmutatja az emberek valódi énjét, s az is kiderül, ki tud ember maradni az embertelenségben. A Führer születésnapján rendezett felvonuláson elégetik a birodalmi eszmékre veszélyt jelentő könyveket, de Liesel a felnőtteket meghazuttoló bátorsággal megment egy könyvet, mivel imád olvasni. A zsidó törvények bevezetése után Max a zsidó kamasz menekülni kényszerül. Liesel nevelőcsaládjánál talál menedéket, mert a nevelőapa életét egykor a fiú apja mentette meg, s ezzel szeretné meghálálni egykori bajtársának jótettét. Közben Liesel nehezen barátkozik a mogorva álarc mögé búvó valójában érzékeny és jólelkű nevelőanyával, aki rendszerint csak Mocsadéknak hívja, de van benne valami kedves kis gonoszság, s ez talán épp abból fakad, hogy az asszony gyermektelen, s valahol a sorsával próbál megbékélni, amelyben Liesel épp belecseppent. Max az éhhalál küszöbén kerül hozzájuk, s csak a csodának s az odaadó gondoskodásnak köszönhetően marad életben. A lány egy véletlennek köszönhetően megismerkedik a polgármesternével, aki megengedi neki, hogy a könyvtárában könyveket olvasson, s valamilyen furcsa és misztikus kapocs alakul ki kettőjük közt. Az asszony rég elhunyt fia lelkét véli felfedezni Lieselben, amit viszont az életében megcsömörlött polgármester nem néz jó szemmel, s kitiltja a lányt a házából. Maxot egy idő után a pincébe költöztetik, mert félnek a besúgóktól, ahol nincs fűtés, a tél pedig kemény megpróbáltatás elé állítja- tüdőgyulladást kap. Liesel úgy dönt, hogy újra meglátogatja a polgármesterék könyvtárát, s az onnan kölcsönvett könyvek felolvasásával életben tartja a fiút, aki mindvégig eszméletlen. Egy nap a fiú fölébred, s onnantól kezdve egy különösen erős kötelék szövődik közöttük. Max ennek jeléül egy füzetet ad Lieselnek, amit egy ideológiai könyvből gyártott, s meg van győződve róla, hogy a lány különleges tehetsége a szavaknak. Ezt a füzetet menti meg később Rudy egy vakbuzgó náci fiú elől. A zsidóüldözés mind nagyobb méreteket ölt, s Max félve, hogy veszélybe sodorja a családot, önként megy el. A háború előrehaladtával besorozásra kerülnek a férfiak, köztük Rudy édesapja is, s később Hans a Papa is, sőt Rudyt is kiképzőtáborba akarják kényszeríteni. Liesel úgy érzi, újból mindenkit elveszíthet, aki igazán fontos számára. A bombázások elérik a várost, az emberek búvőhelyekre kényszerülnek, a halál ott jár körülöttük, s Liesel a történetei mesélésével oszlatja el a rettegést. A film végén a halál mégsem gondolja meg magát s nem kegyelmez, hanem elvégzi munkáját, s Liesel kivételével mindenkit elragad. Mindig is tetszett nekem, amikor kaszával, köpenyben ábrázoltak, sötétnek, félelmetesnek. Sajnos ennél sokkal hétköznapibb vagyok. Senki sem akart elpusztítani egy mennyországról elnevezett utcát, rosszul olvasták a térképet. A sziréna sem szólt aznap este. Csak a legvégén tudjuk meg, hogy Max életben maradt, és Liesel egy hosszú és boldog életet élt.
Idézetek a filmből:
- Valami okból a haldokló emberek mindig olyan kérdéseket tesznek fel, amire már tudják a választ. Talán azért, hogy úgy haljanak meg, hogy igazuk volt.
- Csupán annyit tanultam meg, hogy az élet nem ígér semmit.
- A fiú a lépcsők alatt élt, mint egy szárnyatlan, csendes bagoly, amíg a nap el nem felejtette, hogy milyen volt a fiú arca.
- Ami Hansot illeti, a lelke könnyebb volt, mint egy gyermeké.
- El akartam mondani a könyvtolvajnak, hogy az övé azon kevés lelkek közé tartozott, aki miatt eltűnődtem azon, milyen lehet élni, de végül már nem voltak szavak, csak béke.
- Az egyetlen igazság, amelyet igazán tudok az, hogy engem az emberek kísértenek.
