Truman show

(The Truman show)

"Az ember elfogadja az elé tárt világ valóságát."

Bizonyára már sokan látták ezt a filmet, vagy ha nem látták, akkor hallottak róla. Nem friss már, az biztos, 1998-as. Egy tegnapi cikk viszont egy bizonyos közösségi oldalról, ahol szintén kirakatban élünk, késztetett arra, hogy újra megnézzem ezt a filmet, és elgondolkodjam a világról, arról a világról, amely egyre sebesebben halad., és amelybe egyre többen igyekeznek betörni. Nincs üldözési mániám, csak nem szeretem, ha manipulálni próbálnak, gondolok itt a reklámokra, vagy arra, hogy egy- egy fényképből rögtön tudni akarják, h ki van rajta. Belegondolt már valaki abba, hogy mi van akkor, ha a Föld is egy ilyen Truman show,és valaki ott fent szórakozik rajtunk? Az életünkkel? Utunkba állít olyan embereket, akik felforgatják az életünket, csalódást okoznak, vagy keltenek bennünk, vagy épp új színt hoznak bele és ösztönöznek? Mindez azért, hogy ne legyen unalmas az életünk, avagy épp azért, hogy valakik jól szórakozzanak? Mert bár Isten hívő ember vagyok, azért ez mégiscsak elgondolkodtat. Igen, happy end itt a történet vége, Truman kitör a mesterséges világából, de mint a rendező is figyelmezteti a kinti világban is hazugság és álszentség várja. És ez igaz is. Mindegy, hogy, hol élünk, egy kirakatban vagy kizárva a közösségi oldalakat, ezek a dolgok úgyis utolérnek. Nekünk nincs módunk kitörni, mint Trumannek, tehát ő még a szerencsésebb fajta, mert legalább a saját börtönéből megszökött. Túllépet a félelmein, nem érdekelte, mi fog vele történni, ki mit fog szólni, hogy mindenét elveszítheti, még akár az életét is. Ment, és végére járt a dolgoknak. Hogy miért éppen 10 000 adásnap után jutott eszébe, hogy valami nem stimmel az életével? Egyszerű. Az emlékek. Az emlékeket nem lehet kitörölni, azok felidéződhetnek olyan apró dolgoktól, amire nem is számítunk. Egy illat, egy mozdulat, egy szempár, egy hang... és már vissza is vagyunk a múltban. Mert bár Truman felnőtt, és elkezdte élni a mindennapi dolgozó ember életét, az emlékeit még a rendezőknek sem sikerült megsemmisíteni. Az álmodozás és a vágyakozás erősebb volt a tökéletesen megszerkesztett világnál, amelyben élt. Érezte, hogy az ő helye valahol máshol van, valaki más mellett. Ki is mondja a fájdalmas szavakat, hogy minek akar tőle a felesége gyereket, ha nem is szereti. Sok mindent lehet tettetni egy ideig, de a valódi érzelmeket nem, azt, ami a legjobban nyomja a lelkünket, azt nem. Lehet akármilyen tökéletesnek tűnő is az életünk, előbb utóbb megbukunk. Kicsit fel van nagyítva benne a szerelem első látásra, de kétségkívül van ilyen, Truman sohasem felejti el Szilviát, utána vágyik. Egyszer olvastam egy pszichológia cikket arról, hogy ha egy férfit megérint egy nő lelke, attól kezdve őt keresi minden nőben. Tehát a cikk alapján csak egy igazi van. Ez igen szomorú, nem szeretnék az a második lenni, akiben az örök elsőt keresi, a kapcsolat halálra van ítélve. De ugyanez igaz lehet a nőkre is, az nem volt benne, lehet valami feminista írta :-D. A lényeg  a lényeg, a szerelem mozgatja a világot, az ad szárnyakat a vágyainknak, és hajszol bele a hülyeségbe. Ez lenne tehát az élet értelme? A szerelem? Trumannek az volt, nem ért el ugyan Fidzsire, de átlépett a díszlet ajtaján, ahol már várta őt a nő, aki megérintette a lelkét, feltehetőleg a boldog életet biztosítva neki. Mindenkinek szüksége van egy ilyen személyre, de ne feledkezzünk meg védeni a magánéletünket, ne engedjünk bárkinek bepillantást, és főleg ne hallgassunk a rosszindulatú emberekre, akik irigyek az életünkre. Visszatérve még arra a bizonyos közösségi oldalra, aminek én is a szemlélője vagyok, és amire a kezdő idézet nagyonis illik: "Az ember elfogadja az elé tárt világ valóságát." Amit látunk, azt elhisszük, ha Mancika mindig mosolyog a képeken, akkor a férje biztos jól bánik vele, és nem igaz a pletyka, hogy agyba- főbe veri, hát valahogy így, de ez már más téma. 

Maxim E. Matkin: Ne a szájra

(Nie na ústa )

Maxim E. Matkin egy szlovák író, a 21. század egyik meghatározó személyisége, aki kilétét a mai napig nem fedte fel, tehát valójában senki sem tudja (vagy csak nagyon kevesen), hogy ki is ő valójában, hogy nő-e avagy férfi, de mindegy is, mert az a lényeg, hogy nekünk olvasóknak élményt nyújtson alkotásaival. Nem ez az első könyv, amit tőle olvastam. Még az egyetemi évek alatt kötelező olvasmánynak számított, de édes kötelesség lett az első oldalak fellapozása után. Talán a könnyed stílus, a köznyelvi retorika , s a kellő mennyiségű erotika teszi annyira olvásmányossá és szerethetővé. Fő témái közé sorolhatók az emberi kapcsolatok a rohanó 21. században, a szerelem megfoghatatlansága, és az örök igazság keresése. Bár mindezeket a jelenségeket sokszor elég lezseren kezeli, nyerseséggel fűszerezi, és próbál a problémák fölé emelkedni, s külső szemlélőként elénk tárni a dolgokat, de mégis megbúvik a sorok között valami keserű fájdalom s életigazság, ami néha egy- egy könnycseppet is kicsalhat belőlünk. Ő A Jelenség a kortárs szlovák irodalomban, és sajnálattal tudtam meg, hogy még egyetlen könyve sem jelent meg magyar nyelven. Kár, de talán hamarosan felfedezik zsenialitását, és lefordítják. Bízzunk benne. Addig pedig marad egy kis ismertető e könyvről, akinek főszereplője egy negyvenes évei felé haladó férfi, a zsákutcába kerülő író, aki bizonyos modern szolgáltatásokat nyújt különböző rangú rendű embereknek. Hogy miféle szolgáltatásról is van szó? Említettem itt az erotika szót, de nem, nem erről van szó, még mielőtt bárki is félreértené, hogy mit értek modern szolgáltatás címszó alatt. Persze az tagadhatatlan, hogy ilyesféle szolgáltatást is nyújt a hölgyeknek, de ezt nem pénzért, és sokszor inkább áldozatnak tekinthető mintsem kiszolgálónak. Szóval a modern szolgáltatások közé tartozik minden, ami a virtuális kommunikáió alatt értendő, legyen az chatelés a neten egy idegen lánnyal annak érdekében, hogy a megrendelő karjaiban kössön ki, vagy egy bocsánatkérő levél megírása, vagy akár egy lánykérés, esetleg a tesó társkereső profiljának kipofozása, hogy végre érdekes legyen valaki számára, de ide sorolhatjuk a facebook státusz frappáns frissítését abból a célból, hogy a kiszemelt lányok(ok) rövid időn belül a megrendelő ágyában kössenek ki. Közben pedig a saját élete is bonyolódik, depressziós állapotok gyötrik, kísérlet alá veti magát, hátha ezzel kezelheti álmatlanságát. A német pszichiáter kísérlete alapján pontos menetrend szerint alszik vagy éppen éberen van, s eközben próbál újra valamiféle irányt találni szétesett életében. Miközben az egyik oldalon egy segítő angyalt látunk, aki igaz, hogy pénzért és nem mindig tisztességesen, de segít a kétségbeesett emberek kapcsolatait rendbe hozni, addig az ő élete romokban hever, s nem nagyon találja a kiutat, szenved, és keresi a léte értelmét, keresi a szerelem érzését, amelyet elvesztegetett, mert bár ex barátnője még visszajár, de mégsem az övé, soha sem volt az. A kapcsolat zátonyra futott, s ráadásul a volt felesége is bonyolulttá teszi életét, mivel el akar költözni egy távoli országba, s el akarja vinni közös fiukat is. A legerősebb férfi is megtörik, amikor a gyermekét elszakítják tőle. Különleges kapcsolata van a kisfiúval, a magas IQ- val rendelkező kis zsenivel. Rendszerint olyan kérdéseket tesz fel neki, amiket csak egy nagyon intelligens és érzékeny apa képes megválaszolni. Az a teóriája, hogy a dolgokat hagyni kell ülepedni, csak úgy képes az ember tisztábban látni, s jól cselekedni. Egy pár laza este segít neki távol tartania magát a gondoktól, segítségül hívja a szexet és az alkoholt, de nem túlzásba víve azt. Megpróbál tisztességes maradni a nőkhöz, de azok provokatív viselkedésükkel mindig kihozzák belőle az amorális énjét, de nem tud rá emiatt haragudni az olvasó, inkább a laza erkölcsű hölgyeken botránkozik meg. A testiség részletes leírása pikánssá, izgalmassá teszi ezeket az erkölcstelen együttléteket, de nem vált ki megvető gondolatokat. Az együttlétek halmozása elvesz tőle valamit, amit nem is gondolt, hogy elveszíthet, az időtlenséget, amikor elveszítjük a fizikai létünket, mert annyira kiragad a valóságból. Rájött arra, hogy ez az állapot csak olyan valakivel érhető el, akit szeretünk, akivel lélekben is kapcsolódunk és nem gépiesen, állati ösztönnel tesszük, amit teszünk. Az üresség érzése, az egyik legnyomorultabb érzés, mert pánikban vagyunk, hogy soha többé nem leszünk képesek megtölteni azt. Nagyon jól példázza a modern kor férfi- női viszonyait, hogy ki is hordja manapság a nadrágot, hogy ki kit irányít valójában, hogy mennyire van jelen a társadalmunkban a gátlástalanság. Mindezeket jól szemlélteti és kissé félelmet keltő, hogy hová is tartunk. De mint minden jó könyvnek ennek is happy end a vége és tanulság, ha ugyan van vége, mert valójában nincs, csak valamiféle lecsengése a dolgoknak. Az apa visszakapja a fiát, és kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik, a lány és a megrendelő egy és ugyanaz a személy is lehet, ez pedig a tanulság része. A könyv szerkezete sem mindennapi. A mindennapi eseményeket keresztezik a főhős naplóbejegyzései, amik a kísérlettel kapcsolatosak, és belső vívódásait írja le. Egy könnyed nyári olvasásnak is ideális és mélyebb, borozós esték filozofálásához szintúgy. 

A Grand Budapest Hotel

(The Grand Budapest Hotel)

Legjobban a film felvezetését utálom, frappáns is legyen, fel is keltse az olvasó figyelmét, de ne legyen klisés... szóval nehéz mindig valami újat robbantani, de azért megpróbálkozok vele. Vígjátéknak van feltüntetve, de nem a klasszikus értelemben, ez alatt azt értem, hogy ne várja senki a bugyuta amcsi vicceket, nem a szövegen és a káromkodáson van a hangsúly, hanem a helyzetkomikumon. Abszurd szituációk egész sora vonul fel, de halálra röhögni senki nem fogja magát. Van benne némi misztika és irónia is, a film nagy része valahol Európában egy hegyekkel övezett szállodában játszódik egy letűnt korban, valamikor a világháborúk között egy portásról Gustaveról és Zéro Mustafáról az árva és leleményes lobby boy ügyeskedéséről. Budapesthez semmi köze még mielőtt bárki is örülne, hogy a magyarok mindenütt ott vannak :-D, de itt csak a nívós hotel nevét viseli, ahová gazdag és rangos emberek járnak szórakozni, s akik minden kívánságát Gustave teljesíti hű szolgájával Zeroval egyetemben. Igazi szövetségesek lesznek, felkarolja a szerencsétlen árva fiút, aki hazájából, ki tudja honnan menekült a távoli Európa egyik zugába, hogy ott boldoguljon. Gustave mellett megtanulja a portáskodás csínját- bínját, s minden erejével azon van, hogy Gustaveot kihúzza a csávából, amelybe önhibáján kívül került. A szálloda egyik idős állandó vendége, egy grófnő, aki miután elutazik a szállodából erőszakos halál áldozata lett, ebbe a gyilkosságba keveredik Gustave, aki mindenki nagy megdöbbenésére megörököl egy több milliós festményt, s ezáltal gyanúba keveredik. A festményt Gustave Zéro segítségével ellopja, mert úgy érzi a sok évi szolgáltatásaiért, amit az idős hölgynek nyújtott, igenis jár neki, hiszen a végrendelet szerint ő a jogos örökös. Megkezdődik a hajsza, a család nem nyugszik bele a grófnő végakaratába, ezért Gustaveot börtönbe juttatja, ahonnan a leleményes Zero segítségével sikerül megszöknie. Egy hegyi kolostorba lelnek rá a gyilkosság egyetlen szemtanújára, akit a család által felfogadott bérgyilkos eltesz láb alól, Gustaveék menekülnek, sikerül ártalmatlanítani a követőjüket, és vonatra szállva haza felé indulnak, amikor a katonák, ugyanis háború dúl, igazoltatják őket, főleg Zero papírjaira kíváncsik, hiszen barna bőre és vonásai rögtön elárulják, hogy külföldi. A korábban kiadott menlevelet a szemük láttára széttépik, s ennek következményeképp Gustave felháborodottan nekiesik a parancsnoknak, aki kivégezteti. Ez már nem is annyira happy end, igaz? Zéro örökli meg a Grand Hotel Budapestet és a festményt is, összeházasodik élete szerelmével, de két évre rá mindkettőjüket betegség miatt elveszíti. Ez meg aztán végképp nem vidám befejezés. A melankolikus hangulatú lepukkadt Grand Hotel kávézójában meséli el Zero az idegen egy ismeretlennek, aki betévedt ebbe a hotelbe, s felfigyelt Zero különös figurájára, aki még most is a padlástérben található, fürdőszoba nélküli portásszobában tengeti dekadens életét. A nem mindennapi film kedvelőinek ajánlom, akik vevők  az elvont filmekre, mert ez még véleményem szerint abba a kategóriába is beleillik. Jó szórakozást!
 :-)

Her

(A nő)

"A szív nem egy doboz, ami megtelik, hanem valami, ami növekszik." 

Véleményem szerint egész érdekesre sikeredett ez a romantikus sci-fi, és eléggé súlyos kérdéseket feszeget, főleg párkapcsolati témában, mivel Theo a hivatásos levélíró éppen egy magánéleti válságon van túl, amelyből próbál felállni. Milyen érdekes munka lehet mások nevében levelet írni s egyben szomorú is, hogy már annyira ellustul az emberi faj, hogy ilyen intim dolgot idegenre bíz, és szolgáltatásnak tekint, mindenesetre elgondolkodtató. A világ tökéletesen elrendezett, tiszta környezet, de az emberek arcán mégsem látni az elégedettséget vagy a boldogságot, ugyanolyan gondokkal küzdenek, mint a mindenkori ember. Theo nem küzd anyagi gondokkal, megvan mindene, de egy valamije hiányzik- egy társ, aki megérti. Hazaérve a munkából videojátékkal tengeti idejét, elbújik a virtuális világba, s addig sem kell önmagával szembenéznie. Minden ember egy szakadék, elszédül, ha bele kell néznie önmagába. Azt nem lehet mondani, hogy teljesen elvágja emberi kapcsolatait, mert barátai azért vannak, de új párkapcsolatot képtelen kezdeni, több randija is kudarcba fullad, s ezeknek a kapcsolatoknak a gátja ő maga. Amíg nem hiszi el magáról az ember, hogy szerethető, de ugyanakkor ezzel párhuzamban sebezhető is s ezt vállalni kell, addig nem áll készen egy kapcsolatra. Theo szenved a magánytól, újra és újra bevillannak élete boldog pillanatai, gondolatban újra átéli őket, és ilyenkor boldog. Egy alkalommal felkelti érdeklődését egy új operációs rendszer, amely teljesen új alapokra helyezi az ember- gép kapcsolatát. A mesterséges intelligenciával ellátott rendszer teljesen kiszolgálja a felhasználó érzelmi igényeit is. A bársonyos női hang, aki magát Samanthának nevezi, ügyesen manipulálja felhasználóját. A bizalmába férkőzik, megérti őt és meghallgatja. Sőt ennél tovább is megy, szerelemmel kecsegtet, s már-már az intim együttlétig is eljutnak, de ezt már Theo túl bizarrnak találja, s leállítja a kísérletet. Annyira összhangba kerül ember és gép, hogy a határok teljesen elmosódnak. A párkapcsolat szintjeit végigjárva valós kapcsolat alakul ki köztük, kirándulni mennek, barátokkal találkoznak, és mély beszélgetéseket folytatnak, de mindenki sejti, hogy ez az állapot hosszú távon nem tartható fönn. Egy napon minden a felszínre tör, amikor kiderül, hogy Theon kívül még 600 felhasználónak nyújt hasonló szolgáltatást. A férfi összetörik, de egy valamit megért magával kapcsolatban, mégpedig azt, hogy nyíltnak kell lennie, és nem temetkezhet a saját gondolataiba, hanem meg kell osztania azzal, aki neki a legfontosabb- a párjával. Talán ez a mai kor emberének is a legégetőbb problémája, becsukjuk magunkat, és ember legyen a talpán, aki ki mer nyitni. Egyszer azt mondtam valakinek, hogy téged ki kell bontani, mint egy virágot, hát valahogy így... :-))