Egy egyedülálló férfi 

"A Single Man"

Ez tipikusan az a film, amelyet nem sok férfi néz meg szerintem (tisztelet a kivételnek). A filmismertetőben azt olvashatjuk, hogy egy meleg férfiról szól, aki próbálja feldolgozni párja elvesztését. Most csukják be a pasik a böngészőt, pedig ennél sokkal többről szól, mintsem egy meleg nyafogásáról. Egy társ elvesztése akár halállal, akár más módon, gyökeresen megváltoztatja életünket. Hogyan lehet ép ésszel feldolgozni a veszteséget? Mit kezdjünk a mérhetetlen ürességgel és hiánnyal, amely eluralkodik rajtunk? Hogyan tudjuk megfékezni az elménkbe percenként felvillanó emlékeket? Hogyan tudunk úrrá lenni a ránk zúduló depresszión? Mikor fogunk tudni a másik nélkül teljes életet élni? Ezek azok a kérdések, amelyekre nincs egyértelmű válasz, mert egyénfüggő. Főhősünk, George Falconer főiskolai irodalomtanár, aki egy nap azt a hírt kapja, hogy élettársa baleset következtében elhunyt. Közben az idő halad a jelenben, s a múlt emlékképei villannak fel képkockáról képkockára. Megismerhetjük közös életük hangulatát, megismerkedésük pillanatát, az egyedülálló férfi lelki válságát. Ha éppen valamilyen pozitív élmény éri, a film színe felélénkül, ha viszont szomorú, és kilátástalannak érzi életét, a kép elhalványul, kifakul, ezzel is érzékeltetve, hogy mi minden okozhat örömet, pozitív gondolatokat, vagy éppen nyomasztó érzéseket egy ember számára. Az film hangulata, s a hozzá párosított aláfestő zene is igen nyomasztó s nehéz a léleknek. Egy napon az egyedülálló férfi elhatározza, hogy véget vet szenvedéseinek és öngyilkos lesz. Ettől valahogy felélénkül, nyitottabb lesz a világ felé, felszabadul. Mindent szépen elrendez, tervezetten kívánja elhagyni a földi létet. Mégis mikor tettre kerülne a sor, habozik, majd egy régi jóbarát Charlie közvetve a segítségére siet azzal, hogy áthívja egy vacsorára. Az öngyilkosság meghiúsult, de a helyzete nem lett könnyebb, s továbbra sem mondott le a halálról. Azonban egy ismeretség a fiatal diákjával, aki izgalmas és titokzatos embernek találta, s már- már rajongott érte, visszahozta az életkedvét. Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor túlteszi magát a dolgokon, s úgy véli, ha valami véget is ért, vele együtt valami új is elkezdődhet. Az egyedülálló férfi észreveszi, hogy a fiú leleplezte öngyilkossági terveit, s hogy megvédje, magához vette a pisztolyt. Ekkor George az ágya mellett összeesik és meghal. Ember tervez, Isten végez, szokták volt mondani. S valóban, mikor már megbékélt az élettel, akkor csapott le rá a halál hűvös szele. Egy pillanatra megjelenik halott párja lelke, aki csókkal üdvözli a másvilágon. Az élet elrendezi sorait, csak legyen, aki bírja követni.

Akarsz-e látszani?

Változat Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani című versére

Mondd, a látszó társam akarsz-e lenni?

Akarsz-e mindig, mindig látszani?

Akarsz-e együtt a fénybe menni,

férfiként fontosnak látszani, 

bohókásan a kanapéra ülni, 

serből- borból eleget önteni, 

csókot dobálni , mindennek örülni, 

boldogan új mosolyt ölteni? 

Akarsz-e hosszan, őszintén élni, 

mellettem élni, soha, de soha nem félni, 

mert járhat mellettünk egy gazember, 

az a hamis némber, ki elszakítana. 

Akarsz-e látni Napot, Holdat 

nagy hegyeket, tengert, 

csillagot, angyalt, mindenféle jót? 

Akarsz-e lenni boldog szerető, 

ki nem színlel sírást és hazug szeretőt? 

Akarsz-e lenni mindörökké, 

Velem lenni, senki mással? 

Angyalok közt feküdni fenn a mennyben, 

s akarsz-e, akarsz-e látszani Nekem? 

A virtuális világ csapdájában... Disconnect

Eddig még csak feliratokkal nézhető dráma a kissé negatív hangzású SZÉTKAPCSOLNI címet kapta, amelynek átvitt értelme van. Hogyan befolyásol minket a virtuális világ? Ki tudunk-e szállni? Foglalkozunk-e a mind inkább tinédzserek közt terjedő elektronikus zaklatással (cyberbullying)? Hogyan mérgezi meg a párkapcsolatainkat, s a kapcsolatainkat úgy általában? Mennyire vagyunk biztonságban a világhálón? Megéri-e őszintének lenni és kitárulkozni? Meddig terjed az online gyermekpornóipar? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat a film, amely kérdések felett nem lehet vélemény nélkül elsiklani. A történet 3 szálon fut, amelyek összefonódnak, lényegében olyan, mint a világháló, mindenki mindenkivel összefügg és kapcsolatban van, ha nem is közvetlenül, akkor közvetve egy másik ismerősön keresztül, s ebből a bonyolult hálóból próbálunk hol menekülni, hol pedig belesüppedünk. A filmbéli chates jelenetek kísértetiesen hasonlítanak akármelyikünk mindennapjaihoz, leülünk a géphez, felugrunk egy kicsit a facebookra, meglessük mi újság az ismerősökkel, ráírunk egyik- másikra, képeket osztunk meg stb. Leginkább akkor vagyunk hajlamosak a virtuális világba burkolódzni, ha valami lelki problémánk van (a filmben a kisfiát elvesztő házaspár) , és sorstársakat keresünk, akiknek elsírhatjuk a bánatunkat, akik érdekes módon a gép túloldalán sokkal megértőbbnek tűnnek, mint szeretteink. Látszólag, de sosem tudhatjuk, hogy miféle ember ül a túloldalon, hogyan fog kihasználni és visszaélni a bizalmunkkal. Milyen érdekes, hogy a kvázi megértő chatpartner, aki érdekes módon ugyanolyan problémával küzd mint mi, azt írja, amit épp hallani akarunk, s az évekig mellettünk élő ember egyszer csak idegennek tűnik, már nem olyan megértő, már nem olyan vonzó, s talán már nem is szeret minket. Bizalmasunkká válnak vadidegen emberek, akiket titkon megszeretünk, s innen egyenes út vezet az elégedetlenségig, a párkapcsolatunk megromlásáig, esetleg széteséséig. Emberek ezrei esnek ilyen és ehhez hasonló csapdába. Talán a válások aránya egyenesen arányos a közösségi oldalak népszerűségével? A mai ember mindent könnyen felad, mindenről könnyen lemond... kidobjuk a régi mobilt, nem javítjuk újra a tv-t, nem stoppolunk zoknit, nem tartjuk meg a pasit/nőt, ha valami nem stimmel száz százalékra. Csere, csere, csere- ez a 21. század emberének szlogenje. A fogyasztói társadalom hatása mára már nemcsak a tárgyakra terjed ki, hanem az emberi kapcsolatokra is. Mindig vegyél újat, dobd ki a régit, és mindig jön egy jobb és vonzóbb. Az örök kereső ember státuszába léptünk. A másik oldalon ott van az elmagányosodás kérdése. Sok tízezren, esetleg millióan egy helyen, s mégis egyedül. Ez a veszély egyre jobban fenyegeti a kamaszokat, akik hajlamosabbak a bezárkózásra, s ha jön a kedves a gép túloldaláról, már meg is van a baj, megvan az első csalódás, s a bizalmatlanság máris rányomja bélyegét egy egész életre. A filmben szereplő önmagát kereső kamasz egy tréfának induló virtuálbarátság áldozata. A szintén kamasz srácok vonzó lánynak kiadva magukat a fiú bizalmába férkőznek, majd egy meztelen fotó terjesztésével megszégyenítik. Az amúgy sem stabil idegzetű, alacsony önbizalommal rendelkező kamasz öngyilkosságot követ el, ami rádöbbenti a családot, hogy nem tudnak egymás életéről semmit, mindenki elvan a maga kis virtuális világában. A harmadig igen súlyos probléma a gyermekpornó, az online szexchatek, és egyéb ehhez hasonló szolgáltatások. A nincstelen, utcán botorkáló, alacsony érzelmi intelligenciával rendelkező gyerekeket, gyermekpornóra szakosodott bandák gyűjtik össze, tetőt adnak a fejük fölé, és ételt biztosítanak számukra, s cserébe perverz, aberrált embereket szórakoztatnak az interneten, teljesen megalázva és emberi méltóságukat elveszítve. Egyik ilyen áldozat a filmbéli Kyle, akik testét árulva ismerkedik meg az újságíró- riporterrel, aki rávilágít a virtuális világ árnyoldalaira, bár nem sikerül megváltania a világot, sem Kylet nem téríti jó útra, mégis figyelmeztet erre a jelenségre. Egy másik probléma az adatlopás, elég ha egy kétes oldalra kattintunk, leklónozzák a kódjainkat, s máris koldusbotra jutunk. Elég ha valamire rákeresünk a Google keresőben, pár másodperc múlva a facebook oldalmenüjében megjelenik a keresett cucc ezer reklám formájában. Szinte jobban tudja, hogy mit akarok venni, mint én magam. Beivódnak a tudatunkba, beférkőznek a bankszámláinkra, tudják hányas cipőt hordunk, és milyen kosarú a melltartónk, hogy mit szeretünk olvasni, és hová járunk szívesen ebédelni, még tán azt is, hogy a következő másodperceben mire fogunk gondolni. Ez az igazi virtuális zaklatás. Az életünk már nemcsak a mi életünk, hanem mindannyiunké. Kifelé élünk, s nem éljük meg belül, magunkba a mindennapjainkat. A NAGY TESTVÉR korszaka végleg beköszöntött. Már csak az a kérdés, hogy lehet-e manapság a 21. században másként élni, és képesek vagyunk-e szétkapcsolni?!

 A Wall Street farkasa

(The Wolf of Wall Street)

Nagy izgalommal vártam Di Caprio következő alakítását ebben a kicsit sem konzervatív filmben, és még enyhén fogalmaztam. A szexorgiákkal és drogmámorral teletűzdelt képsorok vonultak végig a filmben, amellyel ha spórolt volna a rendező, megúszhattuk volna a három órán át tartó filmet, mondjuk kettővel :-P. A hibáiból soha nem tanuló főhős  Jordan Belfort, lassan, de biztosan rohan a veszte felé, s néhol rendezői túlkapásokkal is találkozhatunk (a hajótörés), amelyek inkább illenek egy akciófilmbe, mint egy drámába, na de meg lehet bocsátani, mert a főhős karaktere annyira megnyerő, hogy izgalommal várjuk a következő tőzsdei ügyeskedéseit, s a mind őrültebb partikat, ahol tombol a vad szex és az önkívületi állapot. A tudatmódosító szerek egész tárháza tárul elénk (szedatívumok élénkítő szerekkel felváltva), annak minden negatív hatásával együtt. Sokszor nem tudjuk eldönteni, hogy nevetséges, avagy szánalmas-e a jelenet. A szereplők szókincse is hagy némi kívánni valót maga után, nincs hiány a trágár beszédből, de ettől a világtól valahogy elfogadjuk. A történet látszólag egyszerű, s kísértetiesen hasonlít A nagy Gatsbyhez, a film elején van egy álmokkal teli, ám szegény hősünk, aki bekerülve az üzlet világába, s kitanulva annak minden csínját- bínját, mind magasabbra tör, hogy vagyont szerezzen, sőt még annál is többet, hatalmat, minden s mindenki fölött. A pénz nem boldogít, szokták volt mondani, az nem is, csak amit veszünk rajta :-D.  Egy darabig, de minden csúcsról az út, előbb utóbb a szakadékba vezet, ahonnan nincs visszaút. Az amerikai álom őt is utolérte, mindössze 26 évesen övé volt az egyik legnagyobb brókercég, amellyel beteljesíthette milliós álmait. De az egykor tisztességes brókert mind jobban behálózzák az illegális üzletek. A magánélete sem zökkenőmentes, feleségét elhagyva új kapcsolatot kezd egy bombázóval, akit eleinte imád, főleg szenvedélyessége miatt, de  a kapcsolat eleji hév lassan alábbhagy, s mint ahogy a drogokkal, a nőkkel sem bír betelni, s szlogenjéhez híven a még több pénz, még több nő elvet követi. Ezzel a hozzáállással eléri azt, hogy elveszít mindenkit, aki valaha fontos volt számára, beleérte a feleségét és gyermekeit, akik még mindebből mit sem értenek. A mindenkin átgázolni képes ember végül mégis emberségről tesz tanúbizonyságot, amikor figyelmeztetni próbálja barátját egy sárga cetlire írt üzenettel, amely végül a vesztét okozza, s nincs visszaút, felelnie kell tetteiért a bíróság előtt. Ezt a filmet lehet szeretni, vagy elítélni, de szó nélkül hagyni aligha. A konzervatívabb nézőknek ez a film túl nyers és durva lehet, de ha kezünket a szívünkre tesszük, nem ilyen  az élet? Mindenki döntse el magának, s vonja le a tanulságokat.