Juhász Gyulával Léván

Sétálunk a fő utcán

én meg Ő és Anna,

mert Anna örök,

és tudjuk mind, hogy milyen volt szőkesége,

pedig nem is láttuk őt soha .

Ma már nyugodtan ejtem ki a neved,

hisz,  Annának búcsút intettél, hogy velem lehess.

Egy hónapot maradtál Léván,

már ekkor a neurózis gyötört,

s a kicsiny poros városban, nem bírtad az itteni csömört.

Végül örök álomba merültél,

a szerelem lett  a végzeted,

de szellemed még ma is a városban jár,

s, hogy milyen voltál?

Nem tudom már...

A könyvtolvaj

(The Book Thief)

... Odakint a világot összerázták egy hógömbbe, és egy Mennyország utca nevű helyen egy harmonika szívű férfi és egy viharba öltözött nő az új lányát várta. 

Az ausztrál ifjúsági regényíró Markus Zusak azonos című regénye alapján készült dráma. Dráma ez a szó szoros értelemben, hiszen nem más szól hozzánk a film elején mint maga a HALÁL: Egy apró kis tény, örökké senki sem élhet. Ha eljön az időd, ne ess pánikba. S nem véletlenül ólálkodik az emberek között. A náci Németországban játszódó történetben a halál léptem- nyomon előbukkan, hogy magával ragadja az élők lelkét. De néha ő is kivételt tesz. Ilyen kivétel Liesel, a kilenc éves angyali arcú kislány, aki szülei elhurcolása és kisöccse halála után nevelőszülőkhöz kerül. A kislány a mennyország nevű utcába költözik, ahol szinte rögtön megkedveli nevelőapját Hansot, aki ráérez sebzett lelki világára, s kedvesen viszonyul a bátortalan kislányhoz. Kiderül, hogy nem tud írni és alig olvas, de a Papa segítségével a lány egyre jobban olvas, újabb és újabb szavakat tanul, a könyvek által pedig, amelyeket együtt olvasnak, kitárul számára a világ. Liselt a különös fantáziával megáldott kislányt más is észreveszi, egy Rudy Steiner nevű korabeli fiúcska, aki szókimondó és óvó viselkedésével a barátságába fogadja, s egy bájos, ártatlan gyermekszerelem bontakozik ki közöttük, ahol a bizalom a legfőbb jelszó. A mind inkább előretörő náci gyűlölet megmutatja az emberek valódi énjét, s az is kiderül, ki tud ember maradni az embertelenségben. A Führer születésnapján rendezett felvonuláson elégetik a birodalmi eszmékre veszélyt jelentő könyveket, de Liesel a felnőtteket meghazuttoló bátorsággal megment egy könyvet, mivel imád olvasni. A zsidó törvények bevezetése után Max a zsidó kamasz menekülni kényszerül. Liesel nevelőcsaládjánál talál menedéket, mert a nevelőapa életét egykor a fiú apja mentette meg, s ezzel szeretné meghálálni egykori bajtársának jótettét. Közben Liesel nehezen barátkozik a mogorva álarc mögé búvó valójában érzékeny és jólelkű nevelőanyával, aki rendszerint csak Mocsadéknak hívja, de van benne valami kedves kis gonoszság, s ez talán épp abból fakad, hogy az asszony gyermektelen, s valahol a sorsával próbál megbékélni, amelyben Liesel épp belecseppent. Max az éhhalál küszöbén kerül hozzájuk, s csak a csodának s az odaadó gondoskodásnak köszönhetően marad életben. A lány egy véletlennek köszönhetően megismerkedik a polgármesternével, aki megengedi neki, hogy a könyvtárában könyveket olvasson, s valamilyen furcsa és misztikus kapocs alakul ki kettőjük közt. Az asszony rég elhunyt fia lelkét véli felfedezni Lieselben, amit viszont az életében megcsömörlött polgármester nem néz jó szemmel, s kitiltja a lányt a házából. Maxot egy idő után a pincébe költöztetik, mert félnek a besúgóktól, ahol nincs fűtés, a tél pedig kemény megpróbáltatás elé állítja- tüdőgyulladást kap. Liesel úgy dönt, hogy újra meglátogatja a polgármesterék könyvtárát, s az onnan kölcsönvett könyvek felolvasásával életben tartja a fiút, aki mindvégig eszméletlen. Egy nap a fiú fölébred, s onnantól kezdve egy különösen erős kötelék szövődik közöttük. Max ennek jeléül egy füzetet ad Lieselnek, amit egy ideológiai könyvből gyártott, s meg van győződve róla, hogy a lány különleges tehetsége a szavaknak. Ezt a füzetet menti meg később Rudy egy vakbuzgó náci fiú elől. A zsidóüldözés mind nagyobb méreteket ölt, s Max félve, hogy veszélybe sodorja a családot, önként megy el. A háború előrehaladtával besorozásra kerülnek a férfiak, köztük Rudy édesapja is, s később Hans a Papa is, sőt Rudyt is kiképzőtáborba akarják kényszeríteni. Liesel úgy érzi, újból mindenkit elveszíthet, aki igazán fontos számára. A bombázások elérik a várost, az emberek búvőhelyekre kényszerülnek, a halál ott jár körülöttük, s Liesel a történetei mesélésével oszlatja el a rettegést. A film végén a halál mégsem gondolja meg magát s nem kegyelmez, hanem elvégzi munkáját, s Liesel kivételével mindenkit elragad. Mindig is tetszett nekem, amikor kaszával, köpenyben ábrázoltak, sötétnek, félelmetesnek. Sajnos ennél sokkal hétköznapibb vagyok. Senki sem akart elpusztítani egy mennyországról elnevezett utcát, rosszul olvasták a térképet. A sziréna sem szólt aznap este. Csak a legvégén tudjuk meg, hogy Max életben maradt, és Liesel egy hosszú és boldog életet élt.

Idézetek a filmből:

- Valami okból a haldokló emberek mindig olyan kérdéseket tesznek fel, amire már tudják a választ. Talán azért, hogy úgy haljanak meg, hogy igazuk volt.

-  Csupán annyit tanultam meg, hogy az élet nem ígér semmit. 

- A fiú a lépcsők alatt élt, mint egy szárnyatlan, csendes bagoly, amíg a nap el nem felejtette, hogy milyen volt a fiú arca.

- Ami Hansot illeti, a lelke könnyebb volt, mint egy gyermeké.

- El akartam mondani a könyvtolvajnak, hogy az övé azon kevés lelkek közé tartozott, aki miatt eltűnődtem azon, milyen lehet élni, de végül már nem voltak szavak, csak béke. 

- Az egyetlen igazság, amelyet  igazán tudok az, hogy engem az emberek kísértenek.

Egy egyedülálló férfi 

"A Single Man"

Ez tipikusan az a film, amelyet nem sok férfi néz meg szerintem (tisztelet a kivételnek). A filmismertetőben azt olvashatjuk, hogy egy meleg férfiról szól, aki próbálja feldolgozni párja elvesztését. Most csukják be a pasik a böngészőt, pedig ennél sokkal többről szól, mintsem egy meleg nyafogásáról. Egy társ elvesztése akár halállal, akár más módon, gyökeresen megváltoztatja életünket. Hogyan lehet ép ésszel feldolgozni a veszteséget? Mit kezdjünk a mérhetetlen ürességgel és hiánnyal, amely eluralkodik rajtunk? Hogyan tudjuk megfékezni az elménkbe percenként felvillanó emlékeket? Hogyan tudunk úrrá lenni a ránk zúduló depresszión? Mikor fogunk tudni a másik nélkül teljes életet élni? Ezek azok a kérdések, amelyekre nincs egyértelmű válasz, mert egyénfüggő. Főhősünk, George Falconer főiskolai irodalomtanár, aki egy nap azt a hírt kapja, hogy élettársa baleset következtében elhunyt. Közben az idő halad a jelenben, s a múlt emlékképei villannak fel képkockáról képkockára. Megismerhetjük közös életük hangulatát, megismerkedésük pillanatát, az egyedülálló férfi lelki válságát. Ha éppen valamilyen pozitív élmény éri, a film színe felélénkül, ha viszont szomorú, és kilátástalannak érzi életét, a kép elhalványul, kifakul, ezzel is érzékeltetve, hogy mi minden okozhat örömet, pozitív gondolatokat, vagy éppen nyomasztó érzéseket egy ember számára. Az film hangulata, s a hozzá párosított aláfestő zene is igen nyomasztó s nehéz a léleknek. Egy napon az egyedülálló férfi elhatározza, hogy véget vet szenvedéseinek és öngyilkos lesz. Ettől valahogy felélénkül, nyitottabb lesz a világ felé, felszabadul. Mindent szépen elrendez, tervezetten kívánja elhagyni a földi létet. Mégis mikor tettre kerülne a sor, habozik, majd egy régi jóbarát Charlie közvetve a segítségére siet azzal, hogy áthívja egy vacsorára. Az öngyilkosság meghiúsult, de a helyzete nem lett könnyebb, s továbbra sem mondott le a halálról. Azonban egy ismeretség a fiatal diákjával, aki izgalmas és titokzatos embernek találta, s már- már rajongott érte, visszahozta az életkedvét. Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor túlteszi magát a dolgokon, s úgy véli, ha valami véget is ért, vele együtt valami új is elkezdődhet. Az egyedülálló férfi észreveszi, hogy a fiú leleplezte öngyilkossági terveit, s hogy megvédje, magához vette a pisztolyt. Ekkor George az ágya mellett összeesik és meghal. Ember tervez, Isten végez, szokták volt mondani. S valóban, mikor már megbékélt az élettel, akkor csapott le rá a halál hűvös szele. Egy pillanatra megjelenik halott párja lelke, aki csókkal üdvözli a másvilágon. Az élet elrendezi sorait, csak legyen, aki bírja követni.

Akarsz-e látszani?

Változat Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani című versére

Mondd, a látszó társam akarsz-e lenni?

Akarsz-e mindig, mindig látszani?

Akarsz-e együtt a fénybe menni,

férfiként fontosnak látszani, 

bohókásan a kanapéra ülni, 

serből- borból eleget önteni, 

csókot dobálni , mindennek örülni, 

boldogan új mosolyt ölteni? 

Akarsz-e hosszan, őszintén élni, 

mellettem élni, soha, de soha nem félni, 

mert járhat mellettünk egy gazember, 

az a hamis némber, ki elszakítana. 

Akarsz-e látni Napot, Holdat 

nagy hegyeket, tengert, 

csillagot, angyalt, mindenféle jót? 

Akarsz-e lenni boldog szerető, 

ki nem színlel sírást és hazug szeretőt? 

Akarsz-e lenni mindörökké, 

Velem lenni, senki mással? 

Angyalok közt feküdni fenn a mennyben, 

s akarsz-e, akarsz-e látszani Nekem? 

A virtuális világ csapdájában... Disconnect

Eddig még csak feliratokkal nézhető dráma a kissé negatív hangzású SZÉTKAPCSOLNI címet kapta, amelynek átvitt értelme van. Hogyan befolyásol minket a virtuális világ? Ki tudunk-e szállni? Foglalkozunk-e a mind inkább tinédzserek közt terjedő elektronikus zaklatással (cyberbullying)? Hogyan mérgezi meg a párkapcsolatainkat, s a kapcsolatainkat úgy általában? Mennyire vagyunk biztonságban a világhálón? Megéri-e őszintének lenni és kitárulkozni? Meddig terjed az online gyermekpornóipar? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat a film, amely kérdések felett nem lehet vélemény nélkül elsiklani. A történet 3 szálon fut, amelyek összefonódnak, lényegében olyan, mint a világháló, mindenki mindenkivel összefügg és kapcsolatban van, ha nem is közvetlenül, akkor közvetve egy másik ismerősön keresztül, s ebből a bonyolult hálóból próbálunk hol menekülni, hol pedig belesüppedünk. A filmbéli chates jelenetek kísértetiesen hasonlítanak akármelyikünk mindennapjaihoz, leülünk a géphez, felugrunk egy kicsit a facebookra, meglessük mi újság az ismerősökkel, ráírunk egyik- másikra, képeket osztunk meg stb. Leginkább akkor vagyunk hajlamosak a virtuális világba burkolódzni, ha valami lelki problémánk van (a filmben a kisfiát elvesztő házaspár) , és sorstársakat keresünk, akiknek elsírhatjuk a bánatunkat, akik érdekes módon a gép túloldalán sokkal megértőbbnek tűnnek, mint szeretteink. Látszólag, de sosem tudhatjuk, hogy miféle ember ül a túloldalon, hogyan fog kihasználni és visszaélni a bizalmunkkal. Milyen érdekes, hogy a kvázi megértő chatpartner, aki érdekes módon ugyanolyan problémával küzd mint mi, azt írja, amit épp hallani akarunk, s az évekig mellettünk élő ember egyszer csak idegennek tűnik, már nem olyan megértő, már nem olyan vonzó, s talán már nem is szeret minket. Bizalmasunkká válnak vadidegen emberek, akiket titkon megszeretünk, s innen egyenes út vezet az elégedetlenségig, a párkapcsolatunk megromlásáig, esetleg széteséséig. Emberek ezrei esnek ilyen és ehhez hasonló csapdába. Talán a válások aránya egyenesen arányos a közösségi oldalak népszerűségével? A mai ember mindent könnyen felad, mindenről könnyen lemond... kidobjuk a régi mobilt, nem javítjuk újra a tv-t, nem stoppolunk zoknit, nem tartjuk meg a pasit/nőt, ha valami nem stimmel száz százalékra. Csere, csere, csere- ez a 21. század emberének szlogenje. A fogyasztói társadalom hatása mára már nemcsak a tárgyakra terjed ki, hanem az emberi kapcsolatokra is. Mindig vegyél újat, dobd ki a régit, és mindig jön egy jobb és vonzóbb. Az örök kereső ember státuszába léptünk. A másik oldalon ott van az elmagányosodás kérdése. Sok tízezren, esetleg millióan egy helyen, s mégis egyedül. Ez a veszély egyre jobban fenyegeti a kamaszokat, akik hajlamosabbak a bezárkózásra, s ha jön a kedves a gép túloldaláról, már meg is van a baj, megvan az első csalódás, s a bizalmatlanság máris rányomja bélyegét egy egész életre. A filmben szereplő önmagát kereső kamasz egy tréfának induló virtuálbarátság áldozata. A szintén kamasz srácok vonzó lánynak kiadva magukat a fiú bizalmába férkőznek, majd egy meztelen fotó terjesztésével megszégyenítik. Az amúgy sem stabil idegzetű, alacsony önbizalommal rendelkező kamasz öngyilkosságot követ el, ami rádöbbenti a családot, hogy nem tudnak egymás életéről semmit, mindenki elvan a maga kis virtuális világában. A harmadig igen súlyos probléma a gyermekpornó, az online szexchatek, és egyéb ehhez hasonló szolgáltatások. A nincstelen, utcán botorkáló, alacsony érzelmi intelligenciával rendelkező gyerekeket, gyermekpornóra szakosodott bandák gyűjtik össze, tetőt adnak a fejük fölé, és ételt biztosítanak számukra, s cserébe perverz, aberrált embereket szórakoztatnak az interneten, teljesen megalázva és emberi méltóságukat elveszítve. Egyik ilyen áldozat a filmbéli Kyle, akik testét árulva ismerkedik meg az újságíró- riporterrel, aki rávilágít a virtuális világ árnyoldalaira, bár nem sikerül megváltania a világot, sem Kylet nem téríti jó útra, mégis figyelmeztet erre a jelenségre. Egy másik probléma az adatlopás, elég ha egy kétes oldalra kattintunk, leklónozzák a kódjainkat, s máris koldusbotra jutunk. Elég ha valamire rákeresünk a Google keresőben, pár másodperc múlva a facebook oldalmenüjében megjelenik a keresett cucc ezer reklám formájában. Szinte jobban tudja, hogy mit akarok venni, mint én magam. Beivódnak a tudatunkba, beférkőznek a bankszámláinkra, tudják hányas cipőt hordunk, és milyen kosarú a melltartónk, hogy mit szeretünk olvasni, és hová járunk szívesen ebédelni, még tán azt is, hogy a következő másodperceben mire fogunk gondolni. Ez az igazi virtuális zaklatás. Az életünk már nemcsak a mi életünk, hanem mindannyiunké. Kifelé élünk, s nem éljük meg belül, magunkba a mindennapjainkat. A NAGY TESTVÉR korszaka végleg beköszöntött. Már csak az a kérdés, hogy lehet-e manapság a 21. században másként élni, és képesek vagyunk-e szétkapcsolni?!

 A Wall Street farkasa

(The Wolf of Wall Street)

Nagy izgalommal vártam Di Caprio következő alakítását ebben a kicsit sem konzervatív filmben, és még enyhén fogalmaztam. A szexorgiákkal és drogmámorral teletűzdelt képsorok vonultak végig a filmben, amellyel ha spórolt volna a rendező, megúszhattuk volna a három órán át tartó filmet, mondjuk kettővel :-P. A hibáiból soha nem tanuló főhős  Jordan Belfort, lassan, de biztosan rohan a veszte felé, s néhol rendezői túlkapásokkal is találkozhatunk (a hajótörés), amelyek inkább illenek egy akciófilmbe, mint egy drámába, na de meg lehet bocsátani, mert a főhős karaktere annyira megnyerő, hogy izgalommal várjuk a következő tőzsdei ügyeskedéseit, s a mind őrültebb partikat, ahol tombol a vad szex és az önkívületi állapot. A tudatmódosító szerek egész tárháza tárul elénk (szedatívumok élénkítő szerekkel felváltva), annak minden negatív hatásával együtt. Sokszor nem tudjuk eldönteni, hogy nevetséges, avagy szánalmas-e a jelenet. A szereplők szókincse is hagy némi kívánni valót maga után, nincs hiány a trágár beszédből, de ettől a világtól valahogy elfogadjuk. A történet látszólag egyszerű, s kísértetiesen hasonlít A nagy Gatsbyhez, a film elején van egy álmokkal teli, ám szegény hősünk, aki bekerülve az üzlet világába, s kitanulva annak minden csínját- bínját, mind magasabbra tör, hogy vagyont szerezzen, sőt még annál is többet, hatalmat, minden s mindenki fölött. A pénz nem boldogít, szokták volt mondani, az nem is, csak amit veszünk rajta :-D.  Egy darabig, de minden csúcsról az út, előbb utóbb a szakadékba vezet, ahonnan nincs visszaút. Az amerikai álom őt is utolérte, mindössze 26 évesen övé volt az egyik legnagyobb brókercég, amellyel beteljesíthette milliós álmait. De az egykor tisztességes brókert mind jobban behálózzák az illegális üzletek. A magánélete sem zökkenőmentes, feleségét elhagyva új kapcsolatot kezd egy bombázóval, akit eleinte imád, főleg szenvedélyessége miatt, de  a kapcsolat eleji hév lassan alábbhagy, s mint ahogy a drogokkal, a nőkkel sem bír betelni, s szlogenjéhez híven a még több pénz, még több nő elvet követi. Ezzel a hozzáállással eléri azt, hogy elveszít mindenkit, aki valaha fontos volt számára, beleérte a feleségét és gyermekeit, akik még mindebből mit sem értenek. A mindenkin átgázolni képes ember végül mégis emberségről tesz tanúbizonyságot, amikor figyelmeztetni próbálja barátját egy sárga cetlire írt üzenettel, amely végül a vesztét okozza, s nincs visszaút, felelnie kell tetteiért a bíróság előtt. Ezt a filmet lehet szeretni, vagy elítélni, de szó nélkül hagyni aligha. A konzervatívabb nézőknek ez a film túl nyers és durva lehet, de ha kezünket a szívünkre tesszük, nem ilyen  az élet? Mindenki döntse el magának, s vonja le a tanulságokat.

Alessandro Del Piero: Játsszunk még!

"A tehetséggel együtt élni olyan, mintha egy rettenetesen igényes társsal élnél együtt: sokat segít neked, de folyamatosan kér."

Képtelen vagyok szenvtelenül és objektíven véleményt mondani erről a könyvről. Hogy miért? Azt a következő sorokban elmesélem. Alexszel való kapcsolatom valamikor 1995 környékén kezdődött. Míg az osztálytársnőim a Backstreet Boys srácaiért rajongtak, én Alexért és a Juventusért voltam oda. Meghatározó élmény volt az Ajax- Juve BL döntő, amikor végleg eldőlt, hogy Juventus rajongó leszek, és sohasem hagyom cserbe a csapatot. Hogy milyen őrült dolgokra voltam képes egy- egy Alex relikvia megszerzéséért, arról van pár sztorim. 1996- ban EB-t rendeztek, s ennek apropójából kiadtak egy matricás albumot, amelybe össze lehetett gyűjteni az összes csapat játékosát. Mivel Alex is tagja volt az olasz válogatottnak, ezért nagy izgalommal bontogattam a matricás tasakokat, hátha végre meglelem imádott játékosomat. De sajnos nem mindig volt pénzem, hogy matricát vegyek, ezért kitaláltam, hogy összegyűjtöm a lakótelep kukái mellett kidobott üres üvegeket, s visszaváltom az üzletbe, és az így szerzett pénzt matricákra költöm. A terv jól működött, de egyik tasakban sem leltem rá kedvencemre, így kénytelen voltam más gyűjtőkkel cserélni, minek köszönhetően összegyűjtöttem a komplett olasz válogatottat. Még ma is jó szívvel emlékszem vissza, ha néha föllapozom ezt a bizonyos albumot. Második merényletem az volt, hogy levelet írok Alexnek, de mivel olaszul nem tudtam, ezért németül próbálkoztam, a hosszas szótárazás után megszületett a levél, majd kijavíttattam tanárnőmmel, de sohasem adtam fel, még a mai napig is őrzöm ezt a kis emléket. Teltek- múltak az évek, s mind jobban tiszteltem őt, nemcsak a pályán nyújtott teljesítménye miatt, de a pályán kívüli viselkedése miatt is. Kialakult róla egy véleményem, amit ez a könyv is alátámaszt. Persze sokan mondják, hogy ezek a nagy sztárok azt mondják, amit az ember hallani akar, nem akarnak veszíteni a népszerűségükből stb., de neki nincs mit veszteni, ő egy GYŐZTES. Pályafutása alatt mindent megnyert, amit egy játékos megnyerhet, s életét elkerülték a botrányok is. A magánéletéről nem sokat tudhattunk meg, mert ő elsősorban a FOCISTA. Ez nem azt jelenti, hogy bármilyen takargatnivalója lenne, hiszen példás családapa 3 gyermekkel, akiket saját bevallása szerint imád. 2012-ben lezárult egy 19 évig tartó szakasz az életében, amikor furcsa körülmények között elhagyta a Juventust, és átigazolt az ausztrál Sydney FC-hez, s ekkor úgy érezte, ki kell írnia magából a focihoz fűződő viszonyát, hogyan lehet embernek maradni a legnehezebb helyzetekben is. Ez a könyv nem a szó szoros értelmében vett fociskönyv, sokkal inkább önvallomás, de nem számadás, mert a pályája még nem fejeződött be, s erre utal a cím is, JÁTSZANI AKAR még. A könyv stílusán érződik, hogy nem egy hivatásos író írta, sokszor ismétli a gondolatait, ugyanakkor filozofikus fejtegetés is egyben. Próbál rámutatni azokra az értékekre, amelyeket fontosnak tart az életében, mint például a barátság, a becsület, a szenvedély, a csapatszellem s ezeket a saját szemszögéből világítja meg, a saját élettapasztalatait figyelembe véve. Lehet vele egyetérteni, vagy nem, de mindenképpen elgondolkodtató. Helyenként megtudhatunk valamit a gyermekkoráról, azt, hogy milyen neveltetést kapott, hogy mely értékeket hozott otthonról, s hogy néha mennyire nehéz ezeket az értékeket megőrizni. Amikor hű akar maradni a múltjához, s önmagához. Nem állítja be magát szentnek, ő is hibázik, s néha a szenvedély erői irányítják, ahogy minket is. Bevallja, hogy lopott a szüleitől, hogy másik szenvedélyének a videojátékoknak hódoljon, de egy hangsúlyból rájött, hogy helytelenül cselekedett, és soha többé nem lopott senkitől. Számomra az egyik legmeghatóbb része a könyvnek az, amikor elmeséli, hogy első fizetéséből egy kétüléses Mercedes SL-t vásárolt, s amikor hazaérkezett a családjához és apja kiállt a garázsból egy rozzant Fiat 127-el, hogy a méregdrága autó beférjen a garázsba, rájött, hogy ki is ő valójában és honnan jött. Egy egyszerű falusi srác nagy tehetséggel. Sokszor hangsúlyozza a mellőzöttség érzését, amelyet el kellett szenvednie sérülése után, majd a Juvenál töltött utolsó évében. Ezt az érzést nehezen tudta feldolgozni, mert maximalista és kudarcnak élte meg. Többen is vagyunk így ezzel, amikor igazságtalanul mellőzöttekké válunk. Többször hangsúlyozza, mennyi edzés szükségeltetett ahhoz, hogy elérje mindazt, amit szeretett volna. A tehetség önmagában nem elég, a tehetséget tökéletesíteni kell, ki kell belőle hozni a maximumot, csak akkor teljesedhet ki. Sokan azt mondják, hogy könnyű neki, mert tehetségesnek született, de a tehetséggel élni is tudni kell és ő élt vele sokak örömére és irigységére. Alexet lehet szeretni, vagy irigyelni, esetleg utálni, de az vitathatatlan, hogy a világ egyik legnagyobb futball- legendájává vált, amit senki sem tagadhat meg tőle. Akiknek a  Juventusért dobog a szíve, annak kötelező darab ez a könyv!