Hová fajul a világ?

( szép új világ)

Zsarnokot nevelünk, igazi szájgépet,
ide csúszik le mind a züllött néped.
A jóság, amelyen felnőttél, lassan csak képzet,
ne hidd, hogy a világ megszépül majd érted.

Erőszak, káromlás mindennapos dolog, 
megmutatni neki a jó szót nem tudod. 
Kis fekete lelkében elterjedt a gonosz, 
a gyűlölet szemében feléd mosolyog. 

Tehetetlen vagy e sötét világ ellen, 
a méreg szétárad, a falra felfreccsen. 
Szeretnéd hinni, hogy a szeretet elég, 
de ébredj fel, hátadban már virít a kés.

Kudarcod átjár, mint huzat a sarkon, 

a gyermek magányos, akár az alkony. 

Hová fajul a világ? Teszed fel e kérdést, 

de felelni már nem tudsz, mert elnyel a mélység.

(a vers, amely  egyes fórumon nem jelenhetett meg, de ez az én blogom és vállalom, a "művészetet" nem lehet korlátozni!)

J. A.- nak

(költészet napjára)

Több mint 100 éve, hogy megszülettél,

de sohasem felejt téged a nép,

tolladból született sok csoda,

köszönet érte neked, Attila.

Verseid olvasva, néha Nagyon fáj,

de ekkor a Mamára gondolok,

aki megy, s teszi a dolgát némán,

robotol a kapitalizmus kegyetlen ormán.

 A sok fájdalmat halomra hordja a világ,

s ordítja- nagyon fáj, állj!

A Dunánál ülsz most is,

és nézed, ahogy némán úszik a dinnyehéj,

s nem leszel árnyék, ahogy gondoltad,

mert szívünkben örökre megmaradsz.

Walter Mitty titkos élete

(The Secret Life of Walter Mitty)

"Szállj szembe a veszéllyel, döntsd le a falakat, közeledj, keresd a másikat, ez az élet a LIFE értelme."

Álmok és valóság. Walter Mitty ebben a különös világban mozog,  az  orosz irodalomból jól ismert ''fölösleges ember" figurájára hasonlít leginkább, aki éli a fád mindennapjait, teszi a dolgát, de különösen nem hiányzik sehonnan. Látszólag. Egy ember azonban mégis "megszelídítette". A negatívokkal dolgozó Walter egy különös helyzetbe sodródik, a címlapra szánt 25-ös fotónak nyoma veszik, s ennek keresésére indul, számos kaland éri az út során, s többet megél e- pár nap alatt, mint eddigi életében összesen. Nincs film szerelmi szál nélkül. Mitty egy társkeresőre regisztrál, ahol kolléganőjét szemeli ki, mikor végre elszánja magát a bökésre, az oldal lefagy, s ez azt jelenti, az élete nem mozdul semerre, hanem továbbra is egy helyben toporog. A fotó különös rejtélye azonban közelebb hozza a szerelemhez, segít neki elindulni a kalandokkal teli úton, csak egy kis bátorításra van szüksége. Mi végre is vannak a nők a férfiak életében, ha nem arra, hogy önbizalmat öntsenek beléjük, és ne feledjük el, hogy minden sikeres férfi mögött egy biztató, sőt sokszor nagyravágyó nő áll. Ezt csak margóra :-). Walter különös figura, nemcsak azért, mert sokszor meg nem értettnek érzi magát, hanem mert ki tud szakadni a valóságból, és szuperhőssé tud válni a képzeletében. Amit nem képes megtenni a valóságban, pl. kiállni magáért, azt hatványozottan eléri az álmaiban, így képes kibírni a valóságot, a világot maga körül. Elképzeli, hogy szétveri a főnökét, mert az folyamatosan megalázza, azt is elképzeli, hogy meghódítja a szeretett nőt és azt is, hogy a szeretett nő lemond róla, ami végül egy önbizalomhiányból fakadó téves agyszülemény volt. Nem elhanyagolható a film látványvilága sem, csodálatos természeti tájakat láthatunk Grönlandtól, Izlandon keresztül a Himalájáig. A természetimádók képzeletben már ott ülnek Mitty mellett és élvezik, hogy végre nincsenek emberek között, és csak egy aprócska pontok az univerzumban. Van benne azért némi torzítás is giccsfaktor, ahogy egy filmkritikus írta, pl. a cápatámadás vagy a lávakitörés, de ez is csak azt akarja érzékeltetni, hogy fölülkerekedett önmagán, legyőzte a félelmeit, némi túlzással szemléltetve. A fénykép titka mindig egy hajszálon múlik, az utolsó pillanatban érkezik a mentőöv, amely segítségével mindig tovább tud kutatni, s amikor már a világ tetején jár- a Himalája gigantikus hegyormain, hirtelen elébe hullik a megoldás- rátalál a fotósra, aki elmondja neki, hogy a fénykép mindvégig a birtokában volt, abban a pénztárcában, amelyet ő küldött neki, s amelyet Walter dühében a szemétbe dobott. A fotós épp egy ritka fajt, a hópárducot akarja lencsevégre kapni, de végül nem teszi, mert kimond egy nagyon fontos dolgot- az igazán fontos pillanatokat nem kell megörökíteni, hanem élvezni kell. Walter nem tudja meg, hogy mi volt a fotón, hanem  csak otthon derül ki, hogy a pénztárca mélyén lapuló fénykép mit is rejt. A vége happyend, beteljesülni látszik a szerelem, s az újság címlapján a 25-ös fotón nem más köszön vissza, mint Walter Mitty, amint egy fényképnegatívot böngészik. A film tanulsága számomra az, hogy szükségünk van az álmainkra, amelyben akár szuperhősök is lehetünk, s amelyből kizárhatjuk a külvilágot, továbbá sose adjuk fel a reményt, hogy valaki számára fontosak lehetünk, és nem utolsó sorban tiszteljük magunkat, a természetet és másokat. S lehet egyszer még szállóigévé válik, hogy fiacskám ne álmodozz, mint Walter Mitty! :-D

Juhász Gyulával Léván

Sétálunk a fő utcán

én meg Ő és Anna,

mert Anna örök,

és tudjuk mind, hogy milyen volt szőkesége,

pedig nem is láttuk őt soha .

Ma már nyugodtan ejtem ki a neved,

hisz,  Annának búcsút intettél, hogy velem lehess.

Egy hónapot maradtál Léván,

már ekkor a neurózis gyötört,

s a kicsiny poros városban, nem bírtad az itteni csömört.

Végül örök álomba merültél,

a szerelem lett  a végzeted,

de szellemed még ma is a városban jár,

s, hogy milyen voltál?

Nem tudom már...

A könyvtolvaj

(The Book Thief)

... Odakint a világot összerázták egy hógömbbe, és egy Mennyország utca nevű helyen egy harmonika szívű férfi és egy viharba öltözött nő az új lányát várta. 

Az ausztrál ifjúsági regényíró Markus Zusak azonos című regénye alapján készült dráma. Dráma ez a szó szoros értelemben, hiszen nem más szól hozzánk a film elején mint maga a HALÁL: Egy apró kis tény, örökké senki sem élhet. Ha eljön az időd, ne ess pánikba. S nem véletlenül ólálkodik az emberek között. A náci Németországban játszódó történetben a halál léptem- nyomon előbukkan, hogy magával ragadja az élők lelkét. De néha ő is kivételt tesz. Ilyen kivétel Liesel, a kilenc éves angyali arcú kislány, aki szülei elhurcolása és kisöccse halála után nevelőszülőkhöz kerül. A kislány a mennyország nevű utcába költözik, ahol szinte rögtön megkedveli nevelőapját Hansot, aki ráérez sebzett lelki világára, s kedvesen viszonyul a bátortalan kislányhoz. Kiderül, hogy nem tud írni és alig olvas, de a Papa segítségével a lány egyre jobban olvas, újabb és újabb szavakat tanul, a könyvek által pedig, amelyeket együtt olvasnak, kitárul számára a világ. Liselt a különös fantáziával megáldott kislányt más is észreveszi, egy Rudy Steiner nevű korabeli fiúcska, aki szókimondó és óvó viselkedésével a barátságába fogadja, s egy bájos, ártatlan gyermekszerelem bontakozik ki közöttük, ahol a bizalom a legfőbb jelszó. A mind inkább előretörő náci gyűlölet megmutatja az emberek valódi énjét, s az is kiderül, ki tud ember maradni az embertelenségben. A Führer születésnapján rendezett felvonuláson elégetik a birodalmi eszmékre veszélyt jelentő könyveket, de Liesel a felnőtteket meghazuttoló bátorsággal megment egy könyvet, mivel imád olvasni. A zsidó törvények bevezetése után Max a zsidó kamasz menekülni kényszerül. Liesel nevelőcsaládjánál talál menedéket, mert a nevelőapa életét egykor a fiú apja mentette meg, s ezzel szeretné meghálálni egykori bajtársának jótettét. Közben Liesel nehezen barátkozik a mogorva álarc mögé búvó valójában érzékeny és jólelkű nevelőanyával, aki rendszerint csak Mocsadéknak hívja, de van benne valami kedves kis gonoszság, s ez talán épp abból fakad, hogy az asszony gyermektelen, s valahol a sorsával próbál megbékélni, amelyben Liesel épp belecseppent. Max az éhhalál küszöbén kerül hozzájuk, s csak a csodának s az odaadó gondoskodásnak köszönhetően marad életben. A lány egy véletlennek köszönhetően megismerkedik a polgármesternével, aki megengedi neki, hogy a könyvtárában könyveket olvasson, s valamilyen furcsa és misztikus kapocs alakul ki kettőjük közt. Az asszony rég elhunyt fia lelkét véli felfedezni Lieselben, amit viszont az életében megcsömörlött polgármester nem néz jó szemmel, s kitiltja a lányt a házából. Maxot egy idő után a pincébe költöztetik, mert félnek a besúgóktól, ahol nincs fűtés, a tél pedig kemény megpróbáltatás elé állítja- tüdőgyulladást kap. Liesel úgy dönt, hogy újra meglátogatja a polgármesterék könyvtárát, s az onnan kölcsönvett könyvek felolvasásával életben tartja a fiút, aki mindvégig eszméletlen. Egy nap a fiú fölébred, s onnantól kezdve egy különösen erős kötelék szövődik közöttük. Max ennek jeléül egy füzetet ad Lieselnek, amit egy ideológiai könyvből gyártott, s meg van győződve róla, hogy a lány különleges tehetsége a szavaknak. Ezt a füzetet menti meg később Rudy egy vakbuzgó náci fiú elől. A zsidóüldözés mind nagyobb méreteket ölt, s Max félve, hogy veszélybe sodorja a családot, önként megy el. A háború előrehaladtával besorozásra kerülnek a férfiak, köztük Rudy édesapja is, s később Hans a Papa is, sőt Rudyt is kiképzőtáborba akarják kényszeríteni. Liesel úgy érzi, újból mindenkit elveszíthet, aki igazán fontos számára. A bombázások elérik a várost, az emberek búvőhelyekre kényszerülnek, a halál ott jár körülöttük, s Liesel a történetei mesélésével oszlatja el a rettegést. A film végén a halál mégsem gondolja meg magát s nem kegyelmez, hanem elvégzi munkáját, s Liesel kivételével mindenkit elragad. Mindig is tetszett nekem, amikor kaszával, köpenyben ábrázoltak, sötétnek, félelmetesnek. Sajnos ennél sokkal hétköznapibb vagyok. Senki sem akart elpusztítani egy mennyországról elnevezett utcát, rosszul olvasták a térképet. A sziréna sem szólt aznap este. Csak a legvégén tudjuk meg, hogy Max életben maradt, és Liesel egy hosszú és boldog életet élt.

Idézetek a filmből:

- Valami okból a haldokló emberek mindig olyan kérdéseket tesznek fel, amire már tudják a választ. Talán azért, hogy úgy haljanak meg, hogy igazuk volt.

-  Csupán annyit tanultam meg, hogy az élet nem ígér semmit. 

- A fiú a lépcsők alatt élt, mint egy szárnyatlan, csendes bagoly, amíg a nap el nem felejtette, hogy milyen volt a fiú arca.

- Ami Hansot illeti, a lelke könnyebb volt, mint egy gyermeké.

- El akartam mondani a könyvtolvajnak, hogy az övé azon kevés lelkek közé tartozott, aki miatt eltűnődtem azon, milyen lehet élni, de végül már nem voltak szavak, csak béke. 

- Az egyetlen igazság, amelyet  igazán tudok az, hogy engem az emberek kísértenek.

Egy egyedülálló férfi 

"A Single Man"

Ez tipikusan az a film, amelyet nem sok férfi néz meg szerintem (tisztelet a kivételnek). A filmismertetőben azt olvashatjuk, hogy egy meleg férfiról szól, aki próbálja feldolgozni párja elvesztését. Most csukják be a pasik a böngészőt, pedig ennél sokkal többről szól, mintsem egy meleg nyafogásáról. Egy társ elvesztése akár halállal, akár más módon, gyökeresen megváltoztatja életünket. Hogyan lehet ép ésszel feldolgozni a veszteséget? Mit kezdjünk a mérhetetlen ürességgel és hiánnyal, amely eluralkodik rajtunk? Hogyan tudjuk megfékezni az elménkbe percenként felvillanó emlékeket? Hogyan tudunk úrrá lenni a ránk zúduló depresszión? Mikor fogunk tudni a másik nélkül teljes életet élni? Ezek azok a kérdések, amelyekre nincs egyértelmű válasz, mert egyénfüggő. Főhősünk, George Falconer főiskolai irodalomtanár, aki egy nap azt a hírt kapja, hogy élettársa baleset következtében elhunyt. Közben az idő halad a jelenben, s a múlt emlékképei villannak fel képkockáról képkockára. Megismerhetjük közös életük hangulatát, megismerkedésük pillanatát, az egyedülálló férfi lelki válságát. Ha éppen valamilyen pozitív élmény éri, a film színe felélénkül, ha viszont szomorú, és kilátástalannak érzi életét, a kép elhalványul, kifakul, ezzel is érzékeltetve, hogy mi minden okozhat örömet, pozitív gondolatokat, vagy éppen nyomasztó érzéseket egy ember számára. Az film hangulata, s a hozzá párosított aláfestő zene is igen nyomasztó s nehéz a léleknek. Egy napon az egyedülálló férfi elhatározza, hogy véget vet szenvedéseinek és öngyilkos lesz. Ettől valahogy felélénkül, nyitottabb lesz a világ felé, felszabadul. Mindent szépen elrendez, tervezetten kívánja elhagyni a földi létet. Mégis mikor tettre kerülne a sor, habozik, majd egy régi jóbarát Charlie közvetve a segítségére siet azzal, hogy áthívja egy vacsorára. Az öngyilkosság meghiúsult, de a helyzete nem lett könnyebb, s továbbra sem mondott le a halálról. Azonban egy ismeretség a fiatal diákjával, aki izgalmas és titokzatos embernek találta, s már- már rajongott érte, visszahozta az életkedvét. Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor túlteszi magát a dolgokon, s úgy véli, ha valami véget is ért, vele együtt valami új is elkezdődhet. Az egyedülálló férfi észreveszi, hogy a fiú leleplezte öngyilkossági terveit, s hogy megvédje, magához vette a pisztolyt. Ekkor George az ágya mellett összeesik és meghal. Ember tervez, Isten végez, szokták volt mondani. S valóban, mikor már megbékélt az élettel, akkor csapott le rá a halál hűvös szele. Egy pillanatra megjelenik halott párja lelke, aki csókkal üdvözli a másvilágon. Az élet elrendezi sorait, csak legyen, aki bírja követni.

Akarsz-e látszani?

Változat Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani című versére

Mondd, a látszó társam akarsz-e lenni?

Akarsz-e mindig, mindig látszani?

Akarsz-e együtt a fénybe menni,

férfiként fontosnak látszani, 

bohókásan a kanapéra ülni, 

serből- borból eleget önteni, 

csókot dobálni , mindennek örülni, 

boldogan új mosolyt ölteni? 

Akarsz-e hosszan, őszintén élni, 

mellettem élni, soha, de soha nem félni, 

mert járhat mellettünk egy gazember, 

az a hamis némber, ki elszakítana. 

Akarsz-e látni Napot, Holdat 

nagy hegyeket, tengert, 

csillagot, angyalt, mindenféle jót? 

Akarsz-e lenni boldog szerető, 

ki nem színlel sírást és hazug szeretőt? 

Akarsz-e lenni mindörökké, 

Velem lenni, senki mással? 

Angyalok közt feküdni fenn a mennyben, 

s akarsz-e, akarsz-e látszani Nekem?