2014. május 16., péntek

In natalem meum 



30 éves lettem én
nem meglepetés e verselés
csupán öröm-
ködöm


nem lettem más, mint oktató 
nebulókat biztató 
tantó- 
néni 


meglehet, lehettem volna firkász 
aki hasábokra irkál 
celeb- 
gyerek 


de nem lettem más, csak 
verseket álmodó amatőr
rém- 
faragó 



30 éves lettem én 
nem meglepetés e verselés 
csupán ökör- 
ködöm

2014. május 13., kedd

 Majdnem haiku


I.



csak ülök némán és arra gondolok, 
hogy az élet kereke
néha visszafelé forog



II.
az üresség kettészakít
és hallom, ahogy suhog a lég
csupán két gramm a lét

2014. május 9., péntek

Kedvesemnek

(... a fiúnak, aki napot rajzolt az égre)


Az élet húrjait pengetem,
s te vagy a pengető kezem.
Nem is sejtettem,
hogy Te vagy az, aki napot rajzol az égre.
Kérlek, ne haragudj érte!

Együtt indultunk az útra,
csak mi ketten vagyunk a múltban.
Ha valaki el is takarta a napot,
csalódnia kellett, mert én Veled vagyok!

Hozzád vagyok hű, Kedves,
a világ velünk lehet csak teljes.
Boldog vagyok, hogy te rajzolod nekem a napot,
s a mindennapjaimat bearanyozod!










2014. május 8., csütörtök

Az éhezők viadala

(The Hunger Games)



Rémisztő jövőképet vetít elénk ez a jövőben játszódó történet, amely félő, hogy nem is olyan távoli, hiszen a benne megjelenő elemek már bizonyos fokig most is élnek. A Panem birodalom lakói képezik a társadalom magját, a felső tízezret, akik jó dolgukban azt sem tudják, hogy mit kezdjenek magukkal és a fölöslegesen felhalmozott pénzükkel. Ez a magártásforma megjelenik az öltözködésükben, szórakozási  szokásaikban is. A történelem során rég elfelejtett divat újra trendi, s ebben az extravagáns maskarákban pompázva teszik magukat különlegessé s egyben nevetségessé is. A televízióban mutatott valóságsókkal próbálja a hatalom elterelni a lakosok figyelmét a valódi problémákról, de ez ismerős számunkra is, mert ez már a jelen. Míg manapság a celebek uralják a képernyőket, addig a filmben a pártot képviselő Kapitólium egy véres valóságsóval teszi mindezt. A társadalom peremén tengődő lakosok, a körzetek munkásai, termelik meg a Panem birodalom számára a profitot, a gazdagok pedig az életükért küzdő kiválasztottak csatáján szórakoznak luxuskanapéjukon ülve. Az erkölcsileg lecsúszott gazdagok közössége emberi humánitásukat teljesen elvesztve éli mindennapjait. A diktatúra fenntartásának a leghatásosabb eszköze a körzetekben élők megfélemlítése, sanyargatása. De ez sem újdonsült találmány, hiszen a történelem során számos példát találunk rá, és sajnos egyre több kvázi demokratikus országban ennek számos jele mutatkozik. A birodalom feje Snow elnök a mindenható, ő dönt az emberek sorsáról, a lázadások erőszakos megtorlásáról, és a minden évben megrendezett éhezők viadala szereplőinek életéről is. A neve úgy vélem beszélő név Nomen est omen, az érzéketlen és fagyos lelkű diktátor - a hó ember. A tökéletes és boldog társadalom elengedhetetlen része a romantika és a szerelem. Ennek a hamis álomképnek az eszközei a 12-es körzet fiatal tinédzserei Katniss és Peeta, akik kiválasztottak lesznek, és részt vesznek az éhezők viadalán, ahol elhitetik a nézőkkel, hogy gyengéd érzelmeket táplálnak egymás iránt. A durva valóságsó részesei, ahol életükért küzdenek úgy, hogy emberek próbálnak maradni az embertelenségben. Egy zárt, mesterséges arénában küzdenek, ahol minden zugban veszély leselkedik rájuk,  mindez a külső világ szórakoztatása érdekében történik. Az elnyomott, kizsákmányolt lakosság a történelem során mindig talált magának egy hőst, aki reményt adott, akire erkölcsi viselkedése miatt föl lehetett nézni. Katniss- a fecsegő poszáta lett a reménység szimbóluma, akinek magatartásával sikerül sarokba szorítani a rendszert, s ezzel rámutatni a Birodalom sebezhetőségére. A film rámutat arra is, hogy az ismertséggel felelősség is jár, valamint arra, hogy a nagy testvér mindent lát, és semmi sem maradhat titokban. Manapság is minden lehallgatható, mindenki követhető... Már lassan nincs olyan zug az univerzumban, ahol ne lennénk lekövethetők. A film vége tartogat egy kis izgalmat, de azért sejthető, hogy előbb vagy utóbb kitör valaki az arénából, és megkísérel elindítani egy felkelést, mert ismét a történelemhez visszakanyarodva, minden totalitárius rendszer egyszer megdől, általában forradalommal, és ezzel nem mondtam semmi újat, ilyen az emberi természet, küld és bízva bízik.

Fantasztikus filmzene kíséri:



2014. április 15., kedd



Hová fajul a világ?

( szép új világ)



Zsarnokot nevelünk, igazi szájgépet,
ide csúszik le mind a züllött néped.
A jóság, amelyen felnőttél, lassan csak képzet,
ne hidd, hogy a világ megszépül majd érted.

Erőszak, káromlás mindennapos dolog, 
megmutatni neki a jó szót nem tudod. 
Kis fekete lelkében elterjedt a gonosz, 
a gyűlölet szemében feléd mosolyog. 

Tehetetlen vagy e sötét világ ellen, 
a méreg szétárad, a falra felfreccsen. 
Szeretnéd hinni, hogy a szeretet elég, 
de ébredj fel, hátadban már virít a kés.

Kudarcod átjár, mint huzat a sarkon, 
a gyermek magányos, akár az alkony. 
Hová fajul a világ? Teszed fel e kérdést, 
de felelni már nem tudsz, mert elnyel a mélység.

(a vers, amely  egyes fórumon nem jelenhetett meg, de ez az én blogom és vállalom, a "művészetet" nem lehet korlátozni!)

2014. április 10., csütörtök

J. A.- nak

(költészet napjára)


Több mint 100 éve, hogy megszülettél,
de sohasem felejt téged a nép,
tolladból született sok csoda,
köszönet érte neked, Attila.

Verseid olvasva, néha Nagyon fáj,
de ekkor a Mamára gondolok,
aki megy, s teszi a dolgát némán,
robotol a kapitalizmus kegyetlen ormán.

 A sok fájdalmat halomra hordja a világ,
s ordítja- nagyon fáj, állj!
A Dunánál ülsz most is,
és nézed, ahogy némán úszik a dinnyehéj,
s nem leszel árnyék, ahogy gondoltad,
mert szívünkben örökre megmaradsz.


2014. április 8., kedd


Walter Mitty titkos élete


(The Secret Life of Walter Mitty)


"Szállj szembe a veszéllyel, döntsd le a falakat, közeledj, keresd a másikat, ez az élet a LIFE értelme."


Álmok és valóság. Walter Mitty ebben a különös világban mozog,  az  orosz irodalomból jól ismert ''fölösleges ember" figurájára hasonlít leginkább, aki éli a fád mindennapjait, teszi a dolgát, de különösen nem hiányzik sehonnan. Látszólag. Egy ember azonban mégis "megszelídítette". A negatívokkal dolgozó Walter egy különös helyzetbe sodródik, a címlapra szánt 25-ös fotónak nyoma veszik, s ennek keresésére indul, számos kaland éri az út során, s többet megél e- pár nap alatt, mint eddigi életében összesen. Nincs film szerelmi szál nélkül. Mitty egy társkeresőre regisztrál, ahol kolléganőjét szemeli ki, mikor végre elszánja magát a bökésre, az oldal lefagy, s ez azt jelenti, az élete nem mozdul semerre, hanem továbbra is egy helyben toporog. A fotó különös rejtélye azonban közelebb hozza a szerelemhez, segít neki elindulni a kalandokkal teli úton, csak egy kis bátorításra van szüksége. Mi végre is vannak a nők a férfiak életében, ha nem arra, hogy önbizalmat öntsenek beléjük, és ne feledjük el, hogy minden sikeres férfi mögött egy biztató, sőt sokszor nagyravágyó nő áll. Ezt csak margóra :-). Walter különös figura, nemcsak azért, mert sokszor meg nem értettnek érzi magát, hanem mert ki tud szakadni a valóságból, és szuperhőssé tud válni a képzeletében. Amit nem képes megtenni a valóságban, pl. kiállni magáért, azt hatványozottan eléri az álmaiban, így képes kibírni a valóságot, a világot maga körül. Elképzeli, hogy szétveri a főnökét, mert az folyamatosan megalázza, azt is elképzeli, hogy meghódítja a szeretett nőt és azt is, hogy a szeretett nő lemond róla, ami végül egy önbizalomhiányból fakadó téves agyszülemény volt. Nem elhanyagolható a film látványvilága sem, csodálatos természeti tájakat láthatunk Grönlandtól, Izlandon keresztül a Himalájáig. A természetimádók képzeletben már ott ülnek Mitty mellett és élvezik, hogy végre nincsenek emberek között, és csak egy aprócska pontok az univerzumban. Van benne azért némi torzítás is giccsfaktor, ahogy egy filmkritikus írta, pl. a cápatámadás vagy a lávakitörés, de ez is csak azt akarja érzékeltetni, hogy fölülkerekedett önmagán, legyőzte a félelmeit, némi túlzással szemléltetve. A fénykép titka mindig egy hajszálon múlik, az utolsó pillanatban érkezik a mentőöv, amely segítségével mindig tovább tud kutatni, s amikor már a világ tetején jár- a Himalája gigantikus hegyormain, hirtelen elébe hullik a megoldás- rátalál a fotósra, aki elmondja neki, hogy a fénykép mindvégig a birtokában volt, abban a pénztárcában, amelyet ő küldött neki, s amelyet Walter dühében a szemétbe dobott. A fotós épp egy ritka fajt, a hópárducot akarja lencsevégre kapni, de végül nem teszi, mert kimond egy nagyon fontos dolgot- az igazán fontos pillanatokat nem kell megörökíteni, hanem élvezni kell. Walter nem tudja meg, hogy mi volt a fotón, hanem  csak otthon derül ki, hogy a pénztárca mélyén lapuló fénykép mit is rejt. A vége happyend, beteljesülni látszik a szerelem, s az újság címlapján a 25-ös fotón nem más köszön vissza, mint Walter Mitty, amint egy fényképnegatívot böngészik. A film tanulsága számomra az, hogy szükségünk van az álmainkra, amelyben akár szuperhősök is lehetünk, s amelyből kizárhatjuk a külvilágot, továbbá sose adjuk fel a reményt, hogy valaki számára fontosak lehetünk, és nem utolsó sorban tiszteljük magunkat, a természetet és másokat. S lehet egyszer még szállóigévé válik, hogy fiacskám ne álmodozz, mint Walter Mitty! :-D

Hétköznapi Szürke hétköznap volt, szó szerint szürke, vaskos felhők telepedtek ránk, szinte érezni lehetett a súlyukat. Néha- néha erőr...