A Grand Budapest Hotel

(The Grand Budapest Hotel)

Legjobban a film felvezetését utálom, frappáns is legyen, fel is keltse az olvasó figyelmét, de ne legyen klisés... szóval nehéz mindig valami újat robbantani, de azért megpróbálkozok vele. Vígjátéknak van feltüntetve, de nem a klasszikus értelemben, ez alatt azt értem, hogy ne várja senki a bugyuta amcsi vicceket, nem a szövegen és a káromkodáson van a hangsúly, hanem a helyzetkomikumon. Abszurd szituációk egész sora vonul fel, de halálra röhögni senki nem fogja magát. Van benne némi misztika és irónia is, a film nagy része valahol Európában egy hegyekkel övezett szállodában játszódik egy letűnt korban, valamikor a világháborúk között egy portásról Gustaveról és Zéro Mustafáról az árva és leleményes lobby boy ügyeskedéséről. Budapesthez semmi köze még mielőtt bárki is örülne, hogy a magyarok mindenütt ott vannak :-D, de itt csak a nívós hotel nevét viseli, ahová gazdag és rangos emberek járnak szórakozni, s akik minden kívánságát Gustave teljesíti hű szolgájával Zeroval egyetemben. Igazi szövetségesek lesznek, felkarolja a szerencsétlen árva fiút, aki hazájából, ki tudja honnan menekült a távoli Európa egyik zugába, hogy ott boldoguljon. Gustave mellett megtanulja a portáskodás csínját- bínját, s minden erejével azon van, hogy Gustaveot kihúzza a csávából, amelybe önhibáján kívül került. A szálloda egyik idős állandó vendége, egy grófnő, aki miután elutazik a szállodából erőszakos halál áldozata lett, ebbe a gyilkosságba keveredik Gustave, aki mindenki nagy megdöbbenésére megörököl egy több milliós festményt, s ezáltal gyanúba keveredik. A festményt Gustave Zéro segítségével ellopja, mert úgy érzi a sok évi szolgáltatásaiért, amit az idős hölgynek nyújtott, igenis jár neki, hiszen a végrendelet szerint ő a jogos örökös. Megkezdődik a hajsza, a család nem nyugszik bele a grófnő végakaratába, ezért Gustaveot börtönbe juttatja, ahonnan a leleményes Zero segítségével sikerül megszöknie. Egy hegyi kolostorba lelnek rá a gyilkosság egyetlen szemtanújára, akit a család által felfogadott bérgyilkos eltesz láb alól, Gustaveék menekülnek, sikerül ártalmatlanítani a követőjüket, és vonatra szállva haza felé indulnak, amikor a katonák, ugyanis háború dúl, igazoltatják őket, főleg Zero papírjaira kíváncsik, hiszen barna bőre és vonásai rögtön elárulják, hogy külföldi. A korábban kiadott menlevelet a szemük láttára széttépik, s ennek következményeképp Gustave felháborodottan nekiesik a parancsnoknak, aki kivégezteti. Ez már nem is annyira happy end, igaz? Zéro örökli meg a Grand Hotel Budapestet és a festményt is, összeházasodik élete szerelmével, de két évre rá mindkettőjüket betegség miatt elveszíti. Ez meg aztán végképp nem vidám befejezés. A melankolikus hangulatú lepukkadt Grand Hotel kávézójában meséli el Zero az idegen egy ismeretlennek, aki betévedt ebbe a hotelbe, s felfigyelt Zero különös figurájára, aki még most is a padlástérben található, fürdőszoba nélküli portásszobában tengeti dekadens életét. A nem mindennapi film kedvelőinek ajánlom, akik vevők  az elvont filmekre, mert ez még véleményem szerint abba a kategóriába is beleillik. Jó szórakozást!
 :-)

Her

(A nő)

"A szív nem egy doboz, ami megtelik, hanem valami, ami növekszik." 

Véleményem szerint egész érdekesre sikeredett ez a romantikus sci-fi, és eléggé súlyos kérdéseket feszeget, főleg párkapcsolati témában, mivel Theo a hivatásos levélíró éppen egy magánéleti válságon van túl, amelyből próbál felállni. Milyen érdekes munka lehet mások nevében levelet írni s egyben szomorú is, hogy már annyira ellustul az emberi faj, hogy ilyen intim dolgot idegenre bíz, és szolgáltatásnak tekint, mindenesetre elgondolkodtató. A világ tökéletesen elrendezett, tiszta környezet, de az emberek arcán mégsem látni az elégedettséget vagy a boldogságot, ugyanolyan gondokkal küzdenek, mint a mindenkori ember. Theo nem küzd anyagi gondokkal, megvan mindene, de egy valamije hiányzik- egy társ, aki megérti. Hazaérve a munkából videojátékkal tengeti idejét, elbújik a virtuális világba, s addig sem kell önmagával szembenéznie. Minden ember egy szakadék, elszédül, ha bele kell néznie önmagába. Azt nem lehet mondani, hogy teljesen elvágja emberi kapcsolatait, mert barátai azért vannak, de új párkapcsolatot képtelen kezdeni, több randija is kudarcba fullad, s ezeknek a kapcsolatoknak a gátja ő maga. Amíg nem hiszi el magáról az ember, hogy szerethető, de ugyanakkor ezzel párhuzamban sebezhető is s ezt vállalni kell, addig nem áll készen egy kapcsolatra. Theo szenved a magánytól, újra és újra bevillannak élete boldog pillanatai, gondolatban újra átéli őket, és ilyenkor boldog. Egy alkalommal felkelti érdeklődését egy új operációs rendszer, amely teljesen új alapokra helyezi az ember- gép kapcsolatát. A mesterséges intelligenciával ellátott rendszer teljesen kiszolgálja a felhasználó érzelmi igényeit is. A bársonyos női hang, aki magát Samanthának nevezi, ügyesen manipulálja felhasználóját. A bizalmába férkőzik, megérti őt és meghallgatja. Sőt ennél tovább is megy, szerelemmel kecsegtet, s már-már az intim együttlétig is eljutnak, de ezt már Theo túl bizarrnak találja, s leállítja a kísérletet. Annyira összhangba kerül ember és gép, hogy a határok teljesen elmosódnak. A párkapcsolat szintjeit végigjárva valós kapcsolat alakul ki köztük, kirándulni mennek, barátokkal találkoznak, és mély beszélgetéseket folytatnak, de mindenki sejti, hogy ez az állapot hosszú távon nem tartható fönn. Egy napon minden a felszínre tör, amikor kiderül, hogy Theon kívül még 600 felhasználónak nyújt hasonló szolgáltatást. A férfi összetörik, de egy valamit megért magával kapcsolatban, mégpedig azt, hogy nyíltnak kell lennie, és nem temetkezhet a saját gondolataiba, hanem meg kell osztania azzal, aki neki a legfontosabb- a párjával. Talán ez a mai kor emberének is a legégetőbb problémája, becsukjuk magunkat, és ember legyen a talpán, aki ki mer nyitni. Egyszer azt mondtam valakinek, hogy téged ki kell bontani, mint egy virágot, hát valahogy így... :-)) 

A  Digitális bennszülött egy mondata

(kicsit döcögve)

Ugrálókötél hever egy fénykép
rég elfeledett emlékén 
lehull a színes kréta az aszfaltra
elhagyatottan gurul a focilabda
a rollernek járni támadt kedve 
de egyedül porosodik egy ketrecben 
megszólal a kis éles hang sms-ben
jelzi hogy itt az idő menni kell mert 
a haverok már ütköznek kezükben
új játékszer egymáshoz

az út virtuálisan vezet 

a végtelen térbe melybe beleszédülsz 
frissíted az életed de 
a fejedben ugyanolyan vagy 
mint régen és vágysz a beszélgetésre de 
chat és tel nélkül 
egy adag kávéval a kezedben s 
a nosztalgia íze szádban feldereng 
és felgöngyöli a sok emlékfoszlányt, arra 
gondolsz amikor még számított az őszinte szó és 
nem volt annyi képmutató aki 
arra vár hogy hamisan megdicsérjen és 
még néhány igaz szó elhangzott a közös szemtől- szembe 
alakalmával jó volt élni szabadon anyám 
kikiabált az ablakon hogy menjek be, 
mert vár már a digitális bennszülött lét 
- ez itt a valós helyzetjelentés.

In natalem meum 

30 éves lettem én

nem meglepetés e verselés

csupán öröm-

ködöm

nem lettem más, mint oktató 

nebulókat biztató 

tantó- 

néni 

meglehet, lehettem volna firkász 

aki hasábokra irkál 

celeb- 

gyerek 

de nem lettem más, csak 

verseket álmodó amatőr

rém- 

faragó 

30 éves lettem én 

nem meglepetés e verselés 

csupán ökör- 

ködöm

 Majdnem haiku

I.

csak ülök némán és arra gondolok, 

hogy az élet kereke

néha visszafelé forog

II.

az üresség kettészakít

és hallom, ahogy suhog a lég

csupán két gramm a lét

Kedvesemnek

(... a fiúnak, aki napot rajzolt az égre)

Az élet húrjait pengetem,

s te vagy a pengető kezem.

Nem is sejtettem,

hogy Te vagy az, aki napot rajzol az égre.

Kérlek, ne haragudj érte!

Együtt indultunk az útra,

csak mi ketten vagyunk a múltban.

Ha valaki el is takarta a napot,

csalódnia kellett, mert én Veled vagyok!

Hozzád vagyok hű, Kedves,

a világ velünk lehet csak teljes.

Boldog vagyok, hogy te rajzolod nekem a napot,

s a mindennapjaimat bearanyozod!

Az éhezők viadala

(The Hunger Games)

Rémisztő jövőképet vetít elénk ez a jövőben játszódó történet, amely félő, hogy nem is olyan távoli, hiszen a benne megjelenő elemek már bizonyos fokig most is élnek. A Panem birodalom lakói képezik a társadalom magját, a felső tízezret, akik jó dolgukban azt sem tudják, hogy mit kezdjenek magukkal és a fölöslegesen felhalmozott pénzükkel. Ez a magártásforma megjelenik az öltözködésükben, szórakozási  szokásaikban is. A történelem során rég elfelejtett divat újra trendi, s ebben az extravagáns maskarákban pompázva teszik magukat különlegessé s egyben nevetségessé is. A televízióban mutatott valóságsókkal próbálja a hatalom elterelni a lakosok figyelmét a valódi problémákról, de ez ismerős számunkra is, mert ez már a jelen. Míg manapság a celebek uralják a képernyőket, addig a filmben a pártot képviselő Kapitólium egy véres valóságsóval teszi mindezt. A társadalom peremén tengődő lakosok, a körzetek munkásai, termelik meg a Panem birodalom számára a profitot, a gazdagok pedig az életükért küzdő kiválasztottak csatáján szórakoznak luxuskanapéjukon ülve. Az erkölcsileg lecsúszott gazdagok közössége emberi humánitásukat teljesen elvesztve éli mindennapjait. A diktatúra fenntartásának a leghatásosabb eszköze a körzetekben élők megfélemlítése, sanyargatása. De ez sem újdonsült találmány, hiszen a történelem során számos példát találunk rá, és sajnos egyre több kvázi demokratikus országban ennek számos jele mutatkozik. A birodalom feje Snow elnök a mindenható, ő dönt az emberek sorsáról, a lázadások erőszakos megtorlásáról, és a minden évben megrendezett éhezők viadala szereplőinek életéről is. A neve úgy vélem beszélő név Nomen est omen, az érzéketlen és fagyos lelkű diktátor - a hó ember. A tökéletes és boldog társadalom elengedhetetlen része a romantika és a szerelem. Ennek a hamis álomképnek az eszközei a 12-es körzet fiatal tinédzserei Katniss és Peeta, akik kiválasztottak lesznek, és részt vesznek az éhezők viadalán, ahol elhitetik a nézőkkel, hogy gyengéd érzelmeket táplálnak egymás iránt. A durva valóságsó részesei, ahol életükért küzdenek úgy, hogy emberek próbálnak maradni az embertelenségben. Egy zárt, mesterséges arénában küzdenek, ahol minden zugban veszély leselkedik rájuk,  mindez a külső világ szórakoztatása érdekében történik. Az elnyomott, kizsákmányolt lakosság a történelem során mindig talált magának egy hőst, aki reményt adott, akire erkölcsi viselkedése miatt föl lehetett nézni. Katniss- a fecsegő poszáta lett a reménység szimbóluma, akinek magatartásával sikerül sarokba szorítani a rendszert, s ezzel rámutatni a Birodalom sebezhetőségére. A film rámutat arra is, hogy az ismertséggel felelősség is jár, valamint arra, hogy a nagy testvér mindent lát, és semmi sem maradhat titokban. Manapság is minden lehallgatható, mindenki követhető... Már lassan nincs olyan zug az univerzumban, ahol ne lennénk lekövethetők. A film vége tartogat egy kis izgalmat, de azért sejthető, hogy előbb vagy utóbb kitör valaki az arénából, és megkísérel elindítani egy felkelést, mert ismét a történelemhez visszakanyarodva, minden totalitárius rendszer egyszer megdől, általában forradalommal, és ezzel nem mondtam semmi újat, ilyen az emberi természet, küld és bízva bízik.

Fantasztikus filmzene kíséri: