2014. július 21., hétfő

Maxim E. Matkin: Ne a szájra

(Nie na ústa )


Maxim E. Matkin egy szlovák író, a 21. század egyik meghatározó személyisége, aki kilétét a mai napig nem fedte fel, tehát valójában senki sem tudja (vagy csak nagyon kevesen), hogy ki is ő valójában, hogy nő-e avagy férfi, de mindegy is, mert az a lényeg, hogy nekünk olvasóknak élményt nyújtson alkotásaival. Nem ez az első könyv, amit tőle olvastam. Még az egyetemi évek alatt kötelező olvasmánynak számított, de édes kötelesség lett az első oldalak fellapozása után. Talán a könnyed stílus, a köznyelvi retorika , s a kellő mennyiségű erotika teszi annyira olvásmányossá és szerethetővé. Fő témái közé sorolhatók az emberi kapcsolatok a rohanó 21. században, a szerelem megfoghatatlansága, és az örök igazság keresése. Bár mindezeket a jelenségeket sokszor elég lezseren kezeli, nyerseséggel fűszerezi, és próbál a problémák fölé emelkedni, s külső szemlélőként elénk tárni a dolgokat, de mégis megbúvik a sorok között valami keserű fájdalom s életigazság, ami néha egy- egy könnycseppet is kicsalhat belőlünk. Ő A Jelenség a kortárs szlovák irodalomban, és sajnálattal tudtam meg, hogy még egyetlen könyve sem jelent meg magyar nyelven. Kár, de talán hamarosan felfedezik zsenialitását, és lefordítják. Bízzunk benne. Addig pedig marad egy kis ismertető e könyvről, akinek főszereplője egy negyvenes évei felé haladó férfi, a zsákutcába kerülő író, aki bizonyos modern szolgáltatásokat nyújt különböző rangú rendű embereknek. Hogy miféle szolgáltatásról is van szó? Említettem itt az erotika szót, de nem, nem erről van szó, még mielőtt bárki is félreértené, hogy mit értek modern szolgáltatás címszó alatt. Persze az tagadhatatlan, hogy ilyesféle szolgáltatást is nyújt a hölgyeknek, de ezt nem pénzért, és sokszor inkább áldozatnak tekinthető mintsem kiszolgálónak. Szóval a modern szolgáltatások közé tartozik minden, ami a virtuális kommunikáió alatt értendő, legyen az chatelés a neten egy idegen lánnyal annak érdekében, hogy a megrendelő karjaiban kössön ki, vagy egy bocsánatkérő levél megírása, vagy akár egy lánykérés, esetleg a tesó társkereső profiljának kipofozása, hogy végre érdekes legyen valaki számára, de ide sorolhatjuk a facebook státusz frappáns frissítését abból a célból, hogy a kiszemelt lányok(ok) rövid időn belül a megrendelő ágyában kössenek ki. Közben pedig a saját élete is bonyolódik, depressziós állapotok gyötrik, kísérlet alá veti magát, hátha ezzel kezelheti álmatlanságát. A német pszichiáter kísérlete alapján pontos menetrend szerint alszik vagy éppen éberen van, s eközben próbál újra valamiféle irányt találni szétesett életében. Miközben az egyik oldalon egy segítő angyalt látunk, aki igaz, hogy pénzért és nem mindig tisztességesen, de segít a kétségbeesett emberek kapcsolatait rendbe hozni, addig az ő élete romokban hever, s nem nagyon találja a kiutat, szenved, és keresi a léte értelmét, keresi a szerelem érzését, amelyet elvesztegetett, mert bár ex barátnője még visszajár, de mégsem az övé, soha sem volt az. A kapcsolat zátonyra futott, s ráadásul a volt felesége is bonyolulttá teszi életét, mivel el akar költözni egy távoli országba, s el akarja vinni közös fiukat is. A legerősebb férfi is megtörik, amikor a gyermekét elszakítják tőle. Különleges kapcsolata van a kisfiúval, a magas IQ- val rendelkező kis zsenivel. Rendszerint olyan kérdéseket tesz fel neki, amiket csak egy nagyon intelligens és érzékeny apa képes megválaszolni. Az a teóriája, hogy a dolgokat hagyni kell ülepedni, csak úgy képes az ember tisztábban látni, s jól cselekedni. Egy pár laza este segít neki távol tartania magát a gondoktól, segítségül hívja a szexet és az alkoholt, de nem túlzásba víve azt. Megpróbál tisztességes maradni a nőkhöz, de azok provokatív viselkedésükkel mindig kihozzák belőle az amorális énjét, de nem tud rá emiatt haragudni az olvasó, inkább a laza erkölcsű hölgyeken botránkozik meg. A testiség részletes leírása pikánssá, izgalmassá teszi ezeket az erkölcstelen együttléteket, de nem vált ki megvető gondolatokat. Az együttlétek halmozása elvesz tőle valamit, amit nem is gondolt, hogy elveszíthet, az időtlenséget, amikor elveszítjük a fizikai létünket, mert annyira kiragad a valóságból. Rájött arra, hogy ez az állapot csak olyan valakivel érhető el, akit szeretünk, akivel lélekben is kapcsolódunk és nem gépiesen, állati ösztönnel tesszük, amit teszünk. Az üresség érzése, az egyik legnyomorultabb érzés, mert pánikban vagyunk, hogy soha többé nem leszünk képesek megtölteni azt. Nagyon jól példázza a modern kor férfi- női viszonyait, hogy ki is hordja manapság a nadrágot, hogy ki kit irányít valójában, hogy mennyire van jelen a társadalmunkban a gátlástalanság. Mindezeket jól szemlélteti és kissé félelmet keltő, hogy hová is tartunk. De mint minden jó könyvnek ennek is happy end a vége és tanulság, ha ugyan van vége, mert valójában nincs, csak valamiféle lecsengése a dolgoknak. Az apa visszakapja a fiát, és kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik, a lány és a megrendelő egy és ugyanaz a személy is lehet, ez pedig a tanulság része. A könyv szerkezete sem mindennapi. A mindennapi eseményeket keresztezik a főhős naplóbejegyzései, amik a kísérlettel kapcsolatosak, és belső vívódásait írja le. Egy könnyed nyári olvasásnak is ideális és mélyebb, borozós esték filozofálásához szintúgy. 

2014. július 16., szerda

A Grand Budapest Hotel

(The Grand Budapest Hotel)



Legjobban a film felvezetését utálom, frappáns is legyen, fel is keltse az olvasó figyelmét, de ne legyen klisés... szóval nehéz mindig valami újat robbantani, de azért megpróbálkozok vele. Vígjátéknak van feltüntetve, de nem a klasszikus értelemben, ez alatt azt értem, hogy ne várja senki a bugyuta amcsi vicceket, nem a szövegen és a káromkodáson van a hangsúly, hanem a helyzetkomikumon. Abszurd szituációk egész sora vonul fel, de halálra röhögni senki nem fogja magát. Van benne némi misztika és irónia is, a film nagy része valahol Európában egy hegyekkel övezett szállodában játszódik egy letűnt korban, valamikor a világháborúk között egy portásról Gustaveról és Zéro Mustafáról az árva és leleményes lobby boy ügyeskedéséről. Budapesthez semmi köze még mielőtt bárki is örülne, hogy a magyarok mindenütt ott vannak :-D, de itt csak a nívós hotel nevét viseli, ahová gazdag és rangos emberek járnak szórakozni, s akik minden kívánságát Gustave teljesíti hű szolgájával Zeroval egyetemben. Igazi szövetségesek lesznek, felkarolja a szerencsétlen árva fiút, aki hazájából, ki tudja honnan menekült a távoli Európa egyik zugába, hogy ott boldoguljon. Gustave mellett megtanulja a portáskodás csínját- bínját, s minden erejével azon van, hogy Gustaveot kihúzza a csávából, amelybe önhibáján kívül került. A szálloda egyik idős állandó vendége, egy grófnő, aki miután elutazik a szállodából erőszakos halál áldozata lett, ebbe a gyilkosságba keveredik Gustave, aki mindenki nagy megdöbbenésére megörököl egy több milliós festményt, s ezáltal gyanúba keveredik. A festményt Gustave Zéro segítségével ellopja, mert úgy érzi a sok évi szolgáltatásaiért, amit az idős hölgynek nyújtott, igenis jár neki, hiszen a végrendelet szerint ő a jogos örökös. Megkezdődik a hajsza, a család nem nyugszik bele a grófnő végakaratába, ezért Gustaveot börtönbe juttatja, ahonnan a leleményes Zero segítségével sikerül megszöknie. Egy hegyi kolostorba lelnek rá a gyilkosság egyetlen szemtanújára, akit a család által felfogadott bérgyilkos eltesz láb alól, Gustaveék menekülnek, sikerül ártalmatlanítani a követőjüket, és vonatra szállva haza felé indulnak, amikor a katonák, ugyanis háború dúl, igazoltatják őket, főleg Zero papírjaira kíváncsik, hiszen barna bőre és vonásai rögtön elárulják, hogy külföldi. A korábban kiadott menlevelet a szemük láttára széttépik, s ennek következményeképp Gustave felháborodottan nekiesik a parancsnoknak, aki kivégezteti. Ez már nem is annyira happy end, igaz? Zéro örökli meg a Grand Hotel Budapestet és a festményt is, összeházasodik élete szerelmével, de két évre rá mindkettőjüket betegség miatt elveszíti. Ez meg aztán végképp nem vidám befejezés. A melankolikus hangulatú lepukkadt Grand Hotel kávézójában meséli el Zero az idegen egy ismeretlennek, aki betévedt ebbe a hotelbe, s felfigyelt Zero különös figurájára, aki még most is a padlástérben található, fürdőszoba nélküli portásszobában tengeti dekadens életét. A nem mindennapi film kedvelőinek ajánlom, akik vevők  az elvont filmekre, mert ez még véleményem szerint abba a kategóriába is beleillik. Jó szórakozást!
 :-)

2014. július 6., vasárnap

Her

(A nő)


"A szív nem egy doboz, ami megtelik, hanem valami, ami növekszik." 



Véleményem szerint egész érdekesre sikeredett ez a romantikus sci-fi, és eléggé súlyos kérdéseket feszeget, főleg párkapcsolati témában, mivel Theo a hivatásos levélíró éppen egy magánéleti válságon van túl, amelyből próbál felállni. Milyen érdekes munka lehet mások nevében levelet írni s egyben szomorú is, hogy már annyira ellustul az emberi faj, hogy ilyen intim dolgot idegenre bíz, és szolgáltatásnak tekint, mindenesetre elgondolkodtató. A világ tökéletesen elrendezett, tiszta környezet, de az emberek arcán mégsem látni az elégedettséget vagy a boldogságot, ugyanolyan gondokkal küzdenek, mint a mindenkori ember. Theo nem küzd anyagi gondokkal, megvan mindene, de egy valamije hiányzik- egy társ, aki megérti. Hazaérve a munkából videojátékkal tengeti idejét, elbújik a virtuális világba, s addig sem kell önmagával szembenéznie. Minden ember egy szakadék, elszédül, ha bele kell néznie önmagába. Azt nem lehet mondani, hogy teljesen elvágja emberi kapcsolatait, mert barátai azért vannak, de új párkapcsolatot képtelen kezdeni, több randija is kudarcba fullad, s ezeknek a kapcsolatoknak a gátja ő maga. Amíg nem hiszi el magáról az ember, hogy szerethető, de ugyanakkor ezzel párhuzamban sebezhető is s ezt vállalni kell, addig nem áll készen egy kapcsolatra. Theo szenved a magánytól, újra és újra bevillannak élete boldog pillanatai, gondolatban újra átéli őket, és ilyenkor boldog. Egy alkalommal felkelti érdeklődését egy új operációs rendszer, amely teljesen új alapokra helyezi az ember- gép kapcsolatát. A mesterséges intelligenciával ellátott rendszer teljesen kiszolgálja a felhasználó érzelmi igényeit is. A bársonyos női hang, aki magát Samanthának nevezi, ügyesen manipulálja felhasználóját. A bizalmába férkőzik, megérti őt és meghallgatja. Sőt ennél tovább is megy, szerelemmel kecsegtet, s már-már az intim együttlétig is eljutnak, de ezt már Theo túl bizarrnak találja, s leállítja a kísérletet. Annyira összhangba kerül ember és gép, hogy a határok teljesen elmosódnak. A párkapcsolat szintjeit végigjárva valós kapcsolat alakul ki köztük, kirándulni mennek, barátokkal találkoznak, és mély beszélgetéseket folytatnak, de mindenki sejti, hogy ez az állapot hosszú távon nem tartható fönn. Egy napon minden a felszínre tör, amikor kiderül, hogy Theon kívül még 600 felhasználónak nyújt hasonló szolgáltatást. A férfi összetörik, de egy valamit megért magával kapcsolatban, mégpedig azt, hogy nyíltnak kell lennie, és nem temetkezhet a saját gondolataiba, hanem meg kell osztania azzal, aki neki a legfontosabb- a párjával. Talán ez a mai kor emberének is a legégetőbb problémája, becsukjuk magunkat, és ember legyen a talpán, aki ki mer nyitni. Egyszer azt mondtam valakinek, hogy téged ki kell bontani, mint egy virágot, hát valahogy így... :-)) 

2014. június 9., hétfő

A  Digitális bennszülött egy mondata

(kicsit döcögve)



Ugrálókötél hever egy fénykép
rég elfeledett emlékén 
lehull a színes kréta az aszfaltra
elhagyatottan gurul a focilabda
a rollernek járni támadt kedve 
de egyedül porosodik egy ketrecben 
megszólal a kis éles hang sms-ben
jelzi hogy itt az idő menni kell mert 
a haverok már ütköznek kezükben
új játékszer egymáshoz
az út virtuálisan vezet 
a végtelen térbe melybe beleszédülsz 
frissíted az életed de 
a fejedben ugyanolyan vagy 
mint régen és vágysz a beszélgetésre de 
chat és tel nélkül 
egy adag kávéval a kezedben s 
a nosztalgia íze szádban feldereng 
és felgöngyöli a sok emlékfoszlányt, arra 
gondolsz amikor még számított az őszinte szó és 
nem volt annyi képmutató aki 
arra vár hogy hamisan megdicsérjen és 
még néhány igaz szó elhangzott a közös szemtől- szembe 
alakalmával jó volt élni szabadon anyám 
kikiabált az ablakon hogy menjek be, 
mert vár már a digitális bennszülött lét 
- ez itt a valós helyzetjelentés.

2014. május 16., péntek

In natalem meum 



30 éves lettem én
nem meglepetés e verselés
csupán öröm-
ködöm


nem lettem más, mint oktató 
nebulókat biztató 
tantó- 
néni 


meglehet, lehettem volna firkász 
aki hasábokra irkál 
celeb- 
gyerek 


de nem lettem más, csak 
verseket álmodó amatőr
rém- 
faragó 



30 éves lettem én 
nem meglepetés e verselés 
csupán ökör- 
ködöm

2014. május 13., kedd

 Majdnem haiku


I.



csak ülök némán és arra gondolok, 
hogy az élet kereke
néha visszafelé forog



II.
az üresség kettészakít
és hallom, ahogy suhog a lég
csupán két gramm a lét

2014. május 9., péntek

Kedvesemnek

(... a fiúnak, aki napot rajzolt az égre)


Az élet húrjait pengetem,
s te vagy a pengető kezem.
Nem is sejtettem,
hogy Te vagy az, aki napot rajzol az égre.
Kérlek, ne haragudj érte!

Együtt indultunk az útra,
csak mi ketten vagyunk a múltban.
Ha valaki el is takarta a napot,
csalódnia kellett, mert én Veled vagyok!

Hozzád vagyok hű, Kedves,
a világ velünk lehet csak teljes.
Boldog vagyok, hogy te rajzolod nekem a napot,
s a mindennapjaimat bearanyozod!










Hétköznapi Szürke hétköznap volt, szó szerint szürke, vaskos felhők telepedtek ránk, szinte érezni lehetett a súlyukat. Néha- néha erőr...