Fesztivállapot

Ákos (FEZEN fesztivál 2013)

Nyár van, a fesztiválok melegágya ez a szűk 2-3 hónap. Az ember nem is vágyik másra, mint kiengedni a gőzt. Különbözőek vagyunk, és a zenei ízlésünk is más és más, de abban mindnyájan megegyezünk, hogy a zene az kell, vagy zene nélkül mit érek én... Kedvenc előadóm Ákos, ahogy sok más embernek is, de mindenkinek mást jelent és ad ez a pop ikon. Sokan sokféle jelzővel illetik, de a szuperlatívuszoknak itt semmi jelentősége, csupán az számít, hogy neked mit ad. Élőben hallani a hangját, számomra többet jelent, mint bármi más az életben. A zenéhez jobban vonzódunk, ha valami trauma ér, amit nem tudunk feldolgozni, és így próbálunk enyhíteni a fájdalmon és tehetetlenségen. A dalokban, amit hallunk, sokszor az csendül fel, amit mi is érzünk, gondolunk, csak nem tudjuk szavakba önteni. Hányszor van az, hogy pont ezt érzem, és pont ezt akarom elmondani, csak nem lehet. Átfogalmaztam a régi mondást, aki a zenét szereti, az rossz ember nem lehet :-). Pedig de! Hogy ki mit hallgat, az sokat elárul a lelki világáról. Egy- egy dallam gyógyír lehet lelki sebeinkre, de fel is szakíthatja azokat, ha éppen olyan valaki jut eszünkbe, akinek nem kéne. Szóval, ingoványos talaj ez. Főleg a lírai daloknál kell résen lenni, és csak annyit engedni be, amennyit még elbírunk. Visszatérve Ákosra, akit ha jól emlékszem olyan 2005 körül kezdtem igazán a szívembe zárni, ez idő tájt kaptam egy kötetet Szavak és csendek címmel, verseket és dalszövegeket tartalmaz, amiket gyakran olvasgattam. A dalszövegei sem csupán szövegek, hanem versek, van bennük valami többlet, mély gondolai sík, átvitt értelem, amit minden olvasó- hallgató maga fejt meg, fordít le a saját nyelvére. Én ezt úgy mondanám, hogy minden szöveg visszatükröződik lelki világunkban. Hisz a művészetnek pont erről kéne, hogy szóljon, adni valami többletet, amit semmi más nem tud adni. Ilyen a zene is. Ákos minden dalában találok olyan mondatfüzért, amelyet valakihez kapcsolni tudnék, ami valakit felidéz, és ha azt akarom, hogy velem legyen, meghallgatom a dalt. Ily módon szerez nekem örömet a zene, és gondolom sok más embernek is. Egyszer egy évben próbálom élőben is élvezni ezt az állapotot, mert ott még intenzívebb impulzusok érnek, az önfeledt tömeg egy egészként tombol, ez egy tömeges örömszerzés, de mégis mindenki egyedül van belül. Együtt, de mégis egyedül. Ez is a zene szépsége. Egy előadáson hallottam Stella Leontin atyától, hogy életünk legfontosabb pillanataiban mindig egyedül vagyunk, lásd születés és halál. Egyedül kell eljönnünk erre a világra, és a halál kapuját is egyedül lépjük át. Szerencsés esetben vannak körülöttünk rokonok, de ők nem jöhetnek velünk, csak a küszöbig, onnan már egyedül megyünk... ahogy a problémáinkkal is saját magunknak kell megküzdeni, együtt érezhetnek velünk és segíthetnek is, de a végső küzdelem a miénk.

Ákos- Kezemet nyújtom

Minden búcsúdalt megírtam már rég

Nem hitted el

Meglepi a szívem valami tiszta csendesség

Bennem újra az idő énekel, ó

Kezemet nyújtom, kérlek, ismerj fel

Értsd meg, amit mondok, kérlek fogadj el

Ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz

Ha választanod kell, kérlek, engem válassz

Meggyújtom majd újra a dalok mécsesét

Ó, csak dallam és szó

Felragyog egy percre, fenn, a magas ég

Mint egy végtelen templom-hajó

Kezemet nyújtom, kérlek, ismerj fel

Értsd meg, amit mondok, kérlek fogadj el

Ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz

Ha választanod kell, kérlek, engem válassz

Elér majd az öröm, ahogy elért már a baj

Nincsen mitől félj

Ha eltűnne a dalos akkor is megmarad a dal

És segít, hogy boldogabban élj

Kezemet nyújtom, kérlek, ismerj fel

Értsd meg, amit mondok, kérlek fogadj el

Ha nálam lesz egy kérdés, nálad biztos lesz egy válasz

Ha választanod kell, kérlek, engem válassz