Élek és szeretek

(Yo También)

Egy különleges, életszagú történet. Semmi átlagos nincs benne, semmi, ami normális. Főszereplője Daniel Sanz, spanyol diplomás fiatalember, de nem átlagos, Down- szindrómás. Sokan idegenkednek a témától, mert mi normális emberek mindentől félünk, ami szerintünk nem normális. Daniel a diploma megszerzése után, mint minden normális fiatal, munkába áll. A kollégák arcán látni az előítéletet, de rendesek hozzá. Egyik kolléganője Laura, egy könnyűvérű, súlyos életsorssal megáldott nő, aki önpusztító életmódot folytat, és egyetlen, akitől ezen a világon nem fél az Daniel, mert ő csupa szeretet és tudja, hogy sosem tudná bántani. Különleges viszony alakul ki köztük, Danielben feléled a vágy, szerelmes lesz Laurába, aki nem tudja, hogy kezelje a dolgot, hiszen Daniel a társadalom szerint nem normális. Ennek ellenére nagyon is normális véleménye van, sokkal érettebben gondolkodik az életről, mint Laura, és ez megzavarja. Közelednek, majd távolodnak, akár a jojó. Sok időt töltenek együtt, s Daniel mindig meglepi Laurát bölcs gondolataival és azzal, ahogy az élethez áll, hogy sohasem adja fel. A fiú tisztában van vele, hogy Down- szindrómás, és e betegség minden jegyét magán viseli. A szája kisebb az átlagosnál, ezért problémát okoz a helyes artikuláció, a tenyere pufók, ami szintén egy meghatározó jegye a betegségnek, és még sorolhatnánk. Ennek ellenére a viszonyuk nagyon is emberi és normális. Daniel Laurát rádöbbenti arra a hibákra, amiket mi normálisak gyakran elkövetünk, pl. hogy hazudunk. Daniel elsírja magát, amikor rájön, hogy Laura hazudott neki, és nem árva, csupán nem tartja a kapcsolatot a családjával, ezért számára halottak. Egy vadul átmulatott éjszaka után Daniel veszi a bátorságot, és fizikailag is közeledik a lányhoz, de az elutasítja. Nagyon csalódott, és ugyanolyan szerelmi gyötrődésen megy át, mint bármelyikünk ebben az életben. Százszor visszatekeri a közös videót, amely megörökítette a közösen töltött perceket és megpróbálja megérteni, hogy miért nem lehet övé Laura. Pont úgy, ahogy mi is számtalanszor tettük, megpróbáltunk rájönni az okokra, miért nem minket választottak. Tovább gyűrűzik a történet, Laura apjának hirtelen rosszabbodik az állapota, kómába esik, s a lány hosszas gondolkodás után úgy dönt, hogy mégis búcsút vesz apjától, ezért hazautazik Madridba. Karácsony van, s egyetlen, akit fölhívhat az Daniel, boldog karácsonyt kíván neki, mire a fiú szerelmet vall, Laura elsírja magát a meghatódottságtól, és nem tud mit válaszolni. Úgy érzi, őt még senki sem szerette úgy, mint Daniel. Az élet megy tovább, mindketten élik az életüket, de egy szép napon találkoznak, és újra egymásra találnak, ezúttal viszont megtörik a jég, Daniel és Laura egymáséi lesznek. Csupán egyetlen éjszakára szól a nász, de mégis Danielnek ez jelenti a világot. El kellett fogadnia, hogy egy normális társadalomban egy nem átlagos nem kerülhet közelebbi, intim kapcsolatban egy átlagossal, mert ez az élet rendje. Mégis sok tanulságot rejt a film számunkra, normálisoknak, mindenekelőtt azt, hogy legyünk nyitottak a másságra, és ne ítéljünk elhamarkodottan, feltétel nélkül szeressünk, legyünk őszinték, és mindig adjuk önmagunkat, mégha ez sokszor nem kifizetődő, mert az életben ha tetszik ha nem, egymásra vagyunk utalva.