"Minden egyes élet a HELYES. Mindegyik út, a HELYES út. Minden lehetett volna bármi más... és az is csak annyit érne."

Mr. Nobody

Csupán részleteket ragadnék ki a filmből, azokat a mondanivalókat, amiket elgondolkodtatónak tartok, természetesen egyáltalán nem biztos, hogy mindenki egyetért velem, de nem is ez a célom. A film kulcsfontosságú szava a VÁLASZTÁS. Vajon választásaink hogyan befolyásolják életünket, egyáltalán befolyásolják-e? Van rossz választás, vagy csak ezzel akarjuk igazolni kudarcainkat? És vajon, ha gyerekkorunkban már látnánk az egyes választásaink következményeit, hogyan választanánk? Jól döntenénk, vagy teljesen másképp történne minden? Nos, sok kérdést vet fel a film. És itt vannak még a félelmeink, azok a tudatalatti félelmek, amiket nem tudjuk, h honnan vannak. A magzati korból, vagy talán sokkal korábbiak? A film felvetése szerint egész az ősidőkig nyúlik vissza, abba a barlanglakó múltba, amikor az életre lépten- nyomon veszély leselkedett. Belénk rögződött, életről- életre tovább öröklődött, félelelmek, amelyek a későbbi életek bármelyikében fölbukkanhatnak. Gondoljunk csak bele, h sokszor rádöbbenünk és rákérdezünk magunkban, hogy miért is félek, hiszen nincs semmilyen alapja, nincs is a jelenlegi életemben rosssz tapasztalatom ezzel, vagy azzal kapcsolatban, mégis szorongunk. Ezt véli a film egyfajta ősi félelemnek. Ez a vélekedés magában hordozza a reinkarnáció gondolatát, egyes vallásokban teljesen elfogadott folyamatot, a keresztényeknél pedig a földi életen túl lévő örök életet. Talán az örök élet elnyerése után sem múlnak el korábbi félelmeink és tovább kísértenek a mennyben. A földi szenvedéstől ugyan a halál beálltával megszabadulunk, de a félelmeinktől való szabadulást senki sem garantálja. Egy fontos etikai kérdés is felvetődik, az örök életé. A Földön töltött örök élet. Az ember már nem elesett halandó, a haláltól többé már nem kell tartania az emberiségnek, csupán egyetlen embernek Mr. Nobodynak. Ő az utolsó halandó ember a Földön. De ennek ellenére nem fél a haláltól, csak attól fél, nem élt eleget. Amikor beáll a halál pillanata, csak egy pillanatra hal meg, az idő visszafelé kezd forogni, s újra él, kvázi reinkarnálódik. Tehát a jelenlegi tudományos állás szerint sem hal meg egyikünk sem. Visszatérve a választásra, itt egy kilenc éves fiú játszik el a gondolattal, hogy a 3 lány közül melyik milyen társa lenne az életben. A szerelmi vonal itt csorog be a történetbe és a lehetséges életek a lehetséges feleségekkel váltakoznak néha követhetetlen egymásutániságban. De a három jelölt közül egyik sem tökéletes, rámutatva ezzel arra, hogy nincs ideális, jó, vagy tökéletes választás, csak maga a választás van, amellyel aztán együtt kell élni, vállalva a lehetséges gondokat, fájdalmakat, kudarcokat, amelyek az élet természetes velejárói, s akkor lesz boldog és elégedett az életünk, ha ezzel megküzdünk. Nekem beugrott a Mézga család a maga kultuszmondatával: "Ha Hufnágel Pistához mentem volna", nos drága Paula, egyáltalán nem biztos, hogy jobb, tartalmasabb, nyugodtabb életed lett volna Hufnágel Pista oldalán. Szerintem számtalan Mézgáné típusú ember él a földön, aki elégedetlen az életével, de ahelyett, h folyton azon siránkozna, ami nem következett be, inkabb próbáljon meg a jelenlegi helyzetéből kihozni a maximumot és arra gondolni, hogy ez az ő válsztása, nem másé. A fent említett felvetéseken kívül arra is gyárt elméletet, hogyan választjuk ki szüleinket, miért éppen ők a szüleink és nem mások. Miért pont abban a családba születtem és nem másikba, valamint a szülői felelőség is szerepet kap. Egy rosszul sikerült házasság, hogyan befolyásolja a gyermek életét, döntéseit. Mi lesz a gyermek sorsa, ha az anyával marad, és milyen, ha az apával? Nem tudni, de megint csak megerősíteni tudom, h akármi is a döntés, a lényegen nem változtat, mert a másik sem jobb, csupán más. Talán nem ennyire nehéz a film, csak én tettem magamnak azzá, mindenesetre sajnálom, hogy csak most láttam, és hogy eddig nem szinkronizálták le, pedig szerintem érdemes lenne.

"Vajon mit tettem, hogy ezt érdemeltem? Ahogy a legtöbb élőlény, a galamb is hamar rájön, ha megnyomja a gombot, jutalmat kap. De ha automatikusan kinyílik az ablak 20 másodpercenként, a galamb elgondolmodik: Mit tettem, amivel ezt kiérdemeltem. Ha éppen akkor csapkodott a szárnyával, ezután mindig ezt fogja tenni, ... mert meggyőződése lesz, hogy azzal befolyással lehet az eseményekre. Ezt úgy hívják: "Galamb babona"

"Van élet a halál után? A halál után? Honnan lehet ilyen biztos benne, h létezik egyáltalán?"