Kata blogja: Zakopanétól Krakkóig

Be kell, hogy valljam,előítéleteim voltak a lengyelekkel szembe, de a bejegyzés végén ki fog derülni, hogy ezek leomlottak e vagy sem. Férjem ötlete volt, hogy második nyaralásként ugorjunk el Lengyelországba. Úticélként Krakkót néztük ki, s mivel majdhogynem útba esett a lengyel Tátra, beugrottunk Zakopanéba is, amit később meg is bántunk. Egész Szlovákián át (délről északra) tartó utazásunk az alig 1 éves fiunkkal hosszan tartó és forró volt, cserébe viszont gyönyörű tájakon utazhattunk. Árva (Orava) vidékére érve esedékes volt egy jó ebéd, megálltunk egy tradicionális árvai étterembe (oravský zrub) és irány a határ. Az ételhez még annyit, h fura utóíze volt mindennek, tanakodásunk végeredménye az volt, h tuti birkazsíron főztek. A határ felé haladva egyre gyérebben volt lakott terület, annál több volt az erdő és a kátyú. Suchá Horánál léptük át a határt.Sokkal több faragott faház van még arrafelé, mesébe illő, ahogy sorakoznak az út mentén, hol felújított, hol ócskább állapotban.Minél közelebb kerültünk a hegyekhez, úgy változott rosszabbra az időjárás.

Magas- Tátra a Gubalowkáról (Zakopane)

Mire Zakopanéba értünk, már gyülekeztek a felhők a fejünk felett. Leparkoltunk a hegyi vasút közelében potom 3 złotyiért/óra és irány a Gubalowka. A hegyi vasút sokkal olcsóbb mint bárhol, ahol eddig jártam, mindössze 10 euróért váltottunk 2felnőtt retúrjegyet. Az út nem hosszú, pár perc alatt a csúcson voltunk. Nem egy eget rengető magasság a maga 1126 méterével, de kedvező időjárás esetén gyönyörű kilátást nyújt a közeli Tátra magas hegyormaira. Nekünk ebből nem sok adatott meg, mindössze kb. 10 perc,mert leszakadt az eső, a hegyláncot beborította a pára, s már csak a lidérces felhő fedte tájat láthattuk. A hegyen sok lehetőség nyílik a kikapcsolódásra pl. lehet bobozni, sétálni vagy jókat enni, inni, válogatni a rengeteg bóvli közt, amit a helyi árusok kínálnak, de ezek közül az esőre való tekintettel az evés- ivás, terasz alól nézelődés maradt.Így is egy élmény volt szemlélni a felhők táncát, ahogy mindig más hegycsúcs bukkant elő. Kb. 1,5 óra szűnni nem akaró eső miatt elindultunk vissza a vovóval, ahogy a kisfiam mondja. Nagy nehezen megtaláltuk a szállást (rossz címet adtak meg) és addigra elállt az eső is, így hát belevetettük magunkat a főutcán hömpölygő embertömegbe. Rengeteg volt a turista, nagy részük lengyel, zsibvásárban éreztem magam. Szerintem itt van a világon a legtöbb 1négyzetméterre jutó sajtárus. Minden elképzelhetőt lehet itt enni- inni, de még venni is. Megtalálható itt természetesen a lengyel konyha a méteres rablóhúsokkal, sültekkel, de van itt olasz és egyéb nemzet konyhája is. Mi is ettünk, de a lengyel húsokat kihagytuk, maradtunk a jól bevált pizzánál, így a lengyel húsételekről nem tudok nyilatkozni. Másnap szintén borongós időre ébredtünk, nem telt bele 1 óra és ismét szakadt az eső, így hátrahagyva a hegyeket elindultunk Krakkóba. Az út lassan telt, több dugót is kifogtunk, így 2 óra utazás után a szállásunkat gyorsan megtalálva érkeztünk Krakkó belvárosába.

Krakkó főtere a Rynek Glowny

Divat lett öreg belváros lakásokat felújítani és kiadni a turistáknak, akik a kedvező fekvés miatt szívesen választják a szállás ezen formáját. Nem mű, élethű és közvetlen, egy kicsit mindenki krakkói lehet, ha csak pár napa is. Mi szerettük ezt a formát, mi több, beleszerettünk a "krakkóságba". Minden közel volt, pár lépésre a központ, kőhajításnyira a vár a Wawel és a zsidó negyed a Kazimierz. Gyalog könnyedén és kényelmesen bejárható volt minden még babával is. Első nap a központot vettük célba a főtérrel a (Rynek Glówny) és a gótikus posztócsarnokkal (Súkiennice) ami ma egy kézműves piac, telis-tele szuvenírekkel, valamint a főtéren található monumentális Szent Mária Bazilika a Bazylika

Mária Bazilika

Mariackaval és a városházi toronnyal (Wieza ratuszowa v Krakowe), de számos kis hangulatos utcácskát is bejártunk, élveztük, hogy süt a nap és szeretet van :-). Ez számomra a dolce vita érzés, amikor jó ott lenni, ahol vagy, azokkal, akik a mindent jekentik számodra. A "dolcsevítába" belefért egy finom fagyi, de tényleg fenséges és a péksüteményeik is kiválóak, akárcsak a minden finomsággal megtömött bagelek. Meg kell még említenem a belvárost övező parkot a városkaput (Brama Florianska) és egykor a városkaput védő erődítményt a Barbakánt. A parkokban kellemes, hosszú sétákat lehet tenni, az óriási fák kellemes árnyékot nyújtanak, néhol sűrű a galambforgalom, de rendszeresen mossák, a parkokat, utcákat. Valamiféle citromos illatot véltünk felfedezni.

Flórián- kapu

Tetszett, hogy a belvárosi negyed lakóházai előtt nem láttunk nagy büdös konténereket, azokat a belső udvarokban tartják, az utcán csupán kis kukákat találunk, amelyeket szintén rendszeresen ürítenek. Tényleg igaz lehet, hogy minél északabbra megy az ember, annál tisztább városokat talál. Északon nem szeretik a koszt. Hajléktalan sem volt sok, csak itt- ott. Az éjszaka nyugalomban telt, semmi hangoskodás vagy zaj, annak ellenére, hogy a másik utcában mentek a villamosok. Másnap reggel a várat a Wawelt vettük célba, valamint később a zsidó negyedet Kazimierzt. A várat a nem a főkapun közelítettük meg Ahogy bementünk a főkapun, balra találtuk a székesegyházat, amely hatalmas méreteket öltött, lásd a képen milyen parányiak vagyunk. A belső udvar szépen rendezett, fűre lépni itt tilos. Mindenütt turistacsoportok gyülekeztek, kiállítás, látnivaló akadt itt bőven, akár egy egész napot is el lehet itt tölteni. A babára való tekintettel mi ezt kihagytuk, cserébe megnéztük a kanyargó Visztulát, az égbe meredő árnyékszékeket a várfalon. A Kazimierz sok izgalmat és nyomasztó történelmet ígért. Az izgalmat a gasztronómia nyújtotta az utóbbit a holokauszt. A valamikori (zsidók híján) zsidó negyed épületeit szándékosan nem újították fel, szinte minden faláról ordít a történelem, talán csak bebeszélem magamnak, talán a filmek hatása (pl. itt forgatták a Schindler listáját), de az utcákat járva végig valami nyomasztó, fura érzés kerített hatalmába.Olyan volt, mintha visszamentem volna az időbe, mintha nemrég hagyta volna el a negyedet az a több ezer ember hátrahagyva a nehéz csendet. Most is beleborzongok, ahogy haladtam felfelé az egyik zsinagóga lépcsőjén.

Zsidó negyed a Kazimierz

A krakkói zsidó családok történetét ismerhettem meg fotódokumentáció segítségével, betekintést nyerhettem a háború előtti zsidó negyed családjainak életébe. A zsidó negyed vidámabb, másik arca a gasztronómiáról szól, mindenféle nemzetközi konyha megtalálható itt, többek közt a zsidó is. Nemcsak enni, de inni is bőven lehet, tele van bárokkal és kávézókkal. Mi egy zsidó kávézóba tértünk be a Chederbe, ahol régen óvoda szerűség működött, itt kezdtek el olvasni tanulni három évesen a zsidó gyerekek. Meghagyták az eredeti épület homlokzatát. Ma is pezsgő kulturális élet zajlik a falai közt, a zsidó kultúra hete számos koncertet és előadást tart itt. Mi mást is kóstolhattunk volna meg mint egy izraeli tipusú kávét, tele fűszerrel, forrón. Érdekes volt, leginkább a gyömbért éreztem benne, íze hasonlított a yogi teára. A hely kellemes volt, már csak azért is, mert telis-tele volt könyvvel.

Cheder a zsidó kávézó

A városi túrát hol máshol fejeztük volna be mint egy burgerezőbe. A Bobby Burger egy jobb fajta burgerező, ha hinni lehet nekik, akkor nem fagyasztott húspogácsát tesznek a burgerbe és a többi hozzávaló is rendben volt, nekem a buci volt egy kicsit száraz, porzós, de összességében egy 4est megérdemel az 5ből. Estefelé még egy kicsit villamosoztunk a kicsi kedvéért. Egyébként nagyon jól meg van oldva a villamos közlekedés, bár néha halálfélelme is lehet az embernek, hogy peron hiánya miatt egyből a közlekedő autók elé lép, de ha megáll a villamos, automatikusan leáll az autóforgalom is a mellette lévő sávban, nem kell attól tartani, hogy bárkit is elütnek, sőt olyan helyen sem, ahol nincs átjáró, mert ha feltorlódik egy kisebb csoportnyi ember, az autók megállnak, nyugodtan át lehet kelni. Nyoma sincs idegbajosan tülkölő sofőröknek, nyugodtak és figyelmesek. Van mit tanulni tőlük, ami a vezetés kultúráját érinti. Másnap is gyönyörű verőfényes reggelre ébredtünk, s mivel délig kellett elhagyni a szállást, beugrottunk még a központba szuveníreket venni és egy picit még élvezni belvárosi hangulatot. Még csak ébredezett a város, kezdett mozgásba lendülni. A Mariacka bazilika tornyából hangjáték hallatszott, egyenruhás kislányok és kisfiúk ballagtak szüleik oldalán, elkezdődött az iskola, mi pedig hátrahgyva a nagyvárosi forgatagot elindultunk hazafelé. Az erdőkkel, hegyekkel övezett út nagyon kellemesen telt, lehet csodálni a tájat. Első pihenőnk Dolná Lehotán volt esedékes, amely az árvai vártól pár kilométerre található.Kedves barátaink laknak itt, velük együtt gyönyörködhettünk az Árva folyóba s a körülöttünk lévő természetbe. Tutajos turistákat is láthattunk, érdemes lenne kipróbálni. Egy órás pihenő után továbbindultunk, még 2x megálltunk az út során pihenni, mert ez a 306km, csupán 60km autópályával embert próbáló volt végigutazni a hőségben. Pihenőkkel együtt 8 órát utaztunk. Krakkó nagyon tetszett, oda még visszatérünk és mindenkinek melegen ajánlom, a lengyel Tátrát viszont nagy ívbe elkerüljük.